Készülődés

A történet csírái tavaly augusztusban indultak növekedésnek, amikor a páromat, Pétert megkérdezték, nem maradna-e még egy évet Indiában, ahol épp kiküldöttként tevékenykedett. Nos, a válasz lényege az volt, hogy egyedül semmiképp, ez számomra felhívás volt keringőre és elkezdett foglalkoztatni a gondolat: mi lenne, ha én is kimennék és ott élnénk együtt. Az nem volt kérdés, hogy együtt szeretnénk lenni, csak a helyszínt kellett megvitatni. Persze nem dönthettem elhamarkodottan, előkészítettük a dolgot, tavaly októberben volt szerencsém két hetet kint tölteni és a saját szememmel látni, hogy mire is készülök valójában. Ez volt az első lépés, ezt követően meg kellett egyezni a céggel, hogy én is tudok munkát vállalni és persze összeegyeztetni az elképzeléseket, ami szerencsére nem volt nehéz a végzettségemnek köszönhetően.

Peti december közepén hazajött egy hónapra, miközben már elkezdtük tervezgetni a kinti életünket, intézni a vízumot és a szükséges iratokat. A munkahelyemen február elsejével mondtam fel, 22-én volt az utolsó munkanapom, így még három hetem maradt, hogy készüljek a nagy útra, töltsek némi időt a családommal és a barátaimmal, akik kénytelenek lesznek hosszabb ideig nélkülözni a személyes jelenlétemet.

Addig is izgatottan várom, és lélekben készülök az előttem álló nagy kalandra.