Vízumregisztráció

Mára csak egy rövid bejegyzés. A hét eseménye a vízumregisztráció volt (odamenet készültek az autós képek), mindezt sikerült Petinek elég terjedelmes formában leírni, így én nem kívánom részletezni, inkább olvassátok el a történteket itt vagy a Peti blogja link alatt.

Judit képei

Megszületett a Webalbumom és felkerültek az első képek, a Judit képei link alatt megtaláljátok őket. Hamarosan lesznek újak, addig is kellemes képnézegetést. :)

Húsvét vasárnap

Nem volt okunk panaszra, az otthoni hűvös időjárás helyett mi élvezhettük a márciusi nyarat, ami itt 34 fokot jelent. Nem keltünk korán, kényelmesen készülődtünk, a késői reggeli után elindultunk a szomszédos Damanba, ami a legközelebbi tengerparti város.
Egy ottani hotelt céloztunk meg, ahol van egy helyes kis medence is, vasárnapi programnak tökéletes. Kettő óra körül értünk oda, közben kiderült, hogy a medence fél 4-ig le van zárva, és akkor kezdődik csak a délutáni nyitva tartás. Nem volt gond, addig a tengerparti étteremben ütöttük el az időt. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy India északi részén a tenger nem kék, hanem szürkés árnyalatban pompázik. Ezen a részen több folyó is beleömlik a tengerbe és nagyon sok hordalékot hoz magával, ami elszínezi a vizet, és valószínűleg koszos is.
Egyébként kellemes volt a tenger felől érkező fuvallat miközben vártuk a pincért, hogy megkapjuk az ebédünket. Zöldséges kaját és gyümölcsöt ettünk, már kezdem megszokni, hogy ritkábban eszem húst és nem is igazán hiányzik, mivel itt jóval fűszeresebbek az ételek és eltelítenek. Megittuk a kávénkat, és addigra már a medence is nyitva volt. Elvileg csak a hotelben lakók használhatják a medencét, de jó pénzért persze bármit el lehet intézni, ami annyira nem is volt vészes, csak 100 rúpia fejenként és még számlát is adtak róla.

Pálmafák alá helyezte el a személyzet a napágyainkat, kicsit megmártóztunk és visszamentünk pihengetni. Azonban a vízben lubickoló vendégek eléggé hangosak voltak, becsuktam a szemem, és úgy éreztem magam, mintha egy zsúfolt strandon lennék. Mindezt még az is tetőzte, hogy elkezdtek hasasokat ugrálni, és folyton lefröcsköltek. Peti rövid időn belül megelégelte a dolgot és egy határozott mozdulattal átküldte őket a medence másik oldalára, szerencsére vették az adást.

A változatosság kedvéért itt is én voltam az egyetlen nő, legalábbis a medencében. Nem igazán divat nők körében az úszkálás, inkább csak a férfiak és a gyerekek merészkednek be a vízbe, ha netán nők is bejönnek, akkor pedig századelőt idéző fürdőruhában jelennek meg. Az úszás nem igazán az erősségük, meg kellett, hogy mutassuk hogyan kell. Gondolom, nem csak ez keltette fel az érdeklődésüket, hanem a bikinim is, amit feltételezésem szerint nem sűrűn látnak. Nem maradtunk sokáig, bemelegítésnek elég volt néhány óra a medence parton, abban biztos vagyok, hogy a közeljövőben gyakori vendégek leszünk a hotelben.

Első hét

Először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek! Ma itt is ünnep van, egyébként munkanap a szombat. Ők Holit ünnepelnek, aminek következő a története: „A Holit február-március hónap teliholdas napján ünneplik. A hagyomány szerint az emberek ilyenkor porfestéket és színes vizet szórnak, illetve locsolnak egymásra. Ezt Bradzsában (a Vrindávana körüli területen), különösen Varsanában és Nandagrámában igen nagy vidámsággal ünneplik meg. A Holiról szóló egyik történet szerint egyszer, amikor Prahláda Mahárádzsa saját apja imádata helyett annak ellenségét, az Úr Visnut akarta imádni, apjának húga, Holiká, akit a tűz nem égetett, a kisfiúval együtt beült egy nagy tűzbe, hogy megölje őt. Prahláda odaadása azonban olyan nagy volt, hogy megvédte őt a tűz karmaitól, miközben Holiká viszont halálra égett. Erre emlékezve Holi előestéjén nagy tábortüzeket gyújtanak egész Indiában, melyekbe az új gabonatermésből egy részt felajánlásként beledobnak.” (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)
Ennek örömére ma itthon maradtunk, úgy döntöttünk inkább kihagyjuk, nehogy bennünket is meglocsoljanak színes festékekkel. Reggel kopogtatott valaki az ajtón, de nem nyitottuk ki, biztos, ami biztos.

Gyorsan eltelt az első hét, hétfőn kicsit fáradtan mentünk be dolgozni a mozgalmas megérkezést követően, ezért haza is jöttünk korábban és kicsit még rápihentünk a hétvégére. A munkahely kellemes csalódás volt, a környezet nagyon kultúrált, szépen gondozott kert, tiszta, igényes épület és egy saját kis fülke, ahol dolgozhatok. Itt üvegajtók vannak, de egy sávban el van homályosítva az üveg, hogy mégse bámulják az embert egész nap. A fülkék végig a fal mellett helyezkednek el, középen pedig amerikai stílusú választófalas munkaállomások vannak. Peti körbevezetett az épületben, megmutatott mindent, a laboratóriumokat, az alapanyagraktárt, a gyártóterületet és a „tiszta teret”, ahol a gyógyszergyártás utolsó fázisa történik, végül pedig a raktárt, ahonnan szállításra kerülnek az anyagok.
Most már elmondhatom, hogy láttam belülről gyógyszergyárat, ami a hazai színvonallal megegyezik, az itteni viszonyokhoz képest pedig a legszebb gyár a környéken.

A városban is körbenéztük, voltunk zöldségesnél, két helyi kisboltban, ahol meglepően nagy volt a választék és egy fényképészt is meglátogattunk, mivel itt minden hivatalos papírhoz szükség van fényképre. Most épp a bankszámlanyitáshoz kellett fénykép, nagyon jó minőségű képet készítettek, 8 darabot, mindezt kevesebb, mint 400 forintnak megfelelő rúpiáért. Még az volt érdekes, hogy az utcák nem nevezhetők tisztának, de az üzlet ragyogott és a cipőnket is le kellett venni belépés előtt. A zöldségesnél teljesen új növényekkel találkoztam, pl.: okra (leginkább a cukkínire hasonlít), koriander (itt ezt petrezselyem helyett használják, mert az itt nincs, és répa is csak piros van egyenlőre), a mangónak most kezdődik a szezonja, ananász, banán, paradicsom és paprika mindig kapható (nagyon jó áron). A boltokban húsféléken kívül mindent meg lehet találni, gabonákat, lencséket, magvakat természetesen sokkal nagyobb választékban, mint otthon. Nagy kínálat van még különböző rágcsálnivalókból, ízesített kesudiók, mandulák, mogyorók, datolya, füge. Tejtermékek, joghurt, sajt, margarin, vaj, tojás, ezek mind beszerezhetők, müzliből és kekszekből is sokféle van, kenyérből itt csak szeleteltet lehet kapni, konzervekből pedig gombát és kukoricát érdemes venni. A salátákhoz sokféle öntet, mustár, ketchup és majonéz (főleg tojás nélküli) is könnyen beszerezhető.

Csirkehúst Peti Bombayból szerzett, így ma tudtunk készíteni egy kis hazait, brassóit uborkasalátával, amihez fehérbort ittunk. Ebben az államban tiltott az alkohol, szóval bűnöztünk és sejtésem szerint még fogunk is. Bombayban alkoholt is lehet kapni, ezt a bizonyos bort is ott szereztük, egy ilyen minőségű bor otthon kb. 800 Ft-ba kerülne, itt 690 rúpiát fizettünk érte, ami kb. háromezer forint. Ez volt az elő húsvéti vacsoránk, holnap egy kisebb kiruccanásra készülünk, de erről majd legközelebb.

Csomagvisszaszerzési hadművelet

Érdekesen alakult a vasárnapunk, megbeszéltük, hogy bemegyünk Bombayba a reptérre és megpróbáljuk visszaszerezni a csomagomat. Feltételeztük, hogy vasárnap úgy sem fogják kiszállítani, legkorábban esetleg hétfőn. Reggel 9 körül indultunk útnak, majd 3 órás autókázás után megérkeztünk a városba, ebben a pillanatban csörgött Peti telefonja, egy bombay-i szám, az ő kinti számát adtam meg a reptéren, hogy azon keressenek. Felvettem, elkezd beszélni egy pasas, először nem igazán értettem, de a lényeget kiszűrtem, hogy a csomaggal kapcsolatban keres és közölte, hogy elindultak vele Vapiba. Mondom neki, hogy az klassz, mert mi meg épp most értünk Bombayba és a reptérre tartunk. Oké, akkor változik a terv, megkértem, hogy hívjon vissza tíz perc múlva, addig kitaláljuk, hogy hova vigyék a hátizsákot. Felhívtuk Peti főnökét, hogy megadhatjuk-e az ő címét és lesz-e egyáltalán otthon valaki, készséges volt és természetesen nem volt gond, hogy ilyesmivel zavartuk. Mindezt az autópályán lehúzódva beszéltük meg, közben eltelt a tíz perc és nem hívott az illető, ezért elindultunk, hogy addig is haladjunk és a közeli bevásárlóközpontot céloztuk meg. Leparkoltunk, bementünk az épületbe, majd elugrottunk mosdóba, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy tutira most fog telefonálni a pasi és természetesen igen, pont kijöttem, amikor Peti már beszélt vele, a főnök címe és telefonszáma a táskámban volt, gyorsan elővettem és megadtuk a szállítási címet. Mást már nem tehettünk az ügy érdekében, csak remélhettük, hogy tényleg az én csomagomat hozzák ki.

Bombayban, mint minden nagyvárosban találhatók különböző bevásárlóközpontok, rendezett, tiszta üzletekkel és igazi nyugati kínálattal, elsősorban indiai márkákkal lehet találkozni, de megvannak a külföldi nagyobb márkák is. Nyugati étkezdék közül itt is megtalálható a Pizza Hut, McDonald’s, Subway, ahol nagy örömünkre húsos kajákat is lehet kapni és rengeteg fajta salátát. Bevásároltunk egy TESCO-hoz hasonló színvonalú üzletben, beraktuk a kocsiba a cuccokat, és ami hűtést igényelt az a hűtőládába került. Visszamentünk a légkondicionált épületbe, majd kerestünk egy helyet, ahol elfogyasztottuk a késői ebédünket. Egy angol pub kinézetű éttermet választottunk, mindketten húsos ételt rendeltünk, bőven jól is laktunk, a maradékot pedig elcsomagoltattuk. Rendes kávé nem volt, a fáradtság pedig igen erősen kezdett eluralkodni rajtunk, ezért kerestünk egy kávézót. Találtunk egy Cafe World nevezetű helyet, ahol nagyon finom kávét kaptunk, fel is dobódtunk és elindultunk haza, nehogy út közben érjen bennünket az alkonyat.

Az indiai közlekedés egy külön történet, kamikázék gyülekezete, otthon életveszélyesnek számítana, ahogy közlekednek, de itt ez teljesen normális és csodával határos módon valahogy mindig megússzák a meredek szitukat. Csupán néhányszor készültem kisebb szívrohamot kapni, még szerencse, hogy Peti már nagyon jól érzi a kocsit, tudja, hogyan kezelje a helyzeteket, és persze a duda és a fék is jól funkcionál. Ha a követési, és az oldaltávolságot betartanák, akkor egészen sima ügy lenne a kinti vezetés, de itt erre esély sincs, ha felszabadul némi szabad hely, akkor tutira bevágódik elénk valaki. Természetesen azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy 3 sávos útból dugó esetén akár 5 sávosat is ki lehet alakítani… Az autópályán a forgalom legalább 80%-a teherforgalom, időnként olyan monstrumokkal lehet találkozni, és csak kicsit ijesztő, amikor minden irányból teherautók vesznek körül. Láttunk azért egy-két árokba fordult vagy padkára felszaladt teherautót és néhány szerencsétlenül járt kutyát is. Az pedig szintén normális dolog, hogy folyamatosan emberek próbálnak átkelni a 4-6 sávos autópályákon és a sávelválasztó bokrok között sétálgatnak, ahol időnként tehenek is felbukkannak. A táj egyébként szép, tegnap láttam először világosban a Bombay és Vapi között található területet, hegyek, völgyek, dombok, pálmafák, viszonylag még zöld a vidék, de hamarosan a nagy része kiszárad, majd a monszun után újra kizöldül.

Megérkeztünk Vapiba és egyből a főnök házához mentünk, ő nem volt otthon, csak a szolgáló, aki nem tudott angolul, ezért ismét telefonos segítséghez folyamodtunk, hogy valaki elmagyarázza neki miért is jöttünk. Meg lett a csomag!! Kellemesen csalódtam az indiaiakban, ennyi idő alatt még Magyarországon se biztos, hogy kihozták volna a táskát, és nem keveset utaztak, hogy mindezt megtegyék, kb. 300 km-t oda-vissza. Kicsit fáradtan értünk haza, de szerencsére minden megoldódott és végre elrendezhettem a ruháimat.

Kalandos megérkezés

Üdv Mindenkinek Indiából, pontosabban Vapiból Gujarat államban. Kezdjük akkor az elején, az indulás előtti napra már nem terveztem magamnak programot a pakolászáson és a lakás rendbe rakásán kívül. Összeszedtem mindazt, amit szándékaim szerint ki akartam hozni, majd elkezdtem a bepakolást, elég hamar készen is lettem és ekkor jött a mérlegelés. Mivel business osztályra volt jegyem, így 30 kilót hozhattam a 20 helyett, plusz még a kézi poggyász, ami elvileg 8 kg lehetne, de nem mindig mérik le. A hátizsákom és a bőrönd, amit fel akartam adni, kapásból 35 kg-ot nyomott, kénytelen voltam kivenni néhány dolgot, mivel a kilónkénti 30 EUR túlsúlyt kicsit soknak találtam. Végül átpakoltam egy kisebb táskába és sikerült 25 kg-ra leredukálni a feladandó cuccok súlyát. A kézipoggyász picit meghaladta a megengedett határt, „csak” 16 kg lett végül, amit a becsekkolásnál meg is bántam, nem engedték meg, hogy ennyi súlyt felvigyek a gépre, így szerezni kellett egy táskát, amibe átraktam a laptopot, kamerát, kábeleket, dvd-ket és cd-ket. Elvileg csak két csomagot adhattam volna fel, de így három lett, és szerencsére túlsúlyt se kellett fizetnem.

Ezt a kis izgalmat követően sikeresen átjutottam a kapukon, ahol már kicsit nyugodtabban vártam a beszállást. A gép időben indult Budapestről, de Frankfurtig sikerült fél óra késést összeszednie, ami végül nem okozott problémát, volt még bő egy óra a Bombay-i járat indulásáig. Beültem a businessváróba, és ittam egy kólát, nem voltam éhes, mivel kaptunk egy lightosabb ebédet az odaúton, némi halat, sajtot, salátát és kenyeret, megjegyzem, jobban örültem volna egy jó kis szalámis-sajtos szendvicsnek.
A Bombay-i járat is időben indult, 7 órás volt az út, nem késtünk, sőt 10 perccel hamarabb megérkeztünk a reptérre. Az út viszonylag gyorsan és kellemesen telt, leszámítva, hogy majd éhen haltam mire kihozták a kaját, és persze mire hozzám értek már elfogyott a csirke, így kénytelen voltam megint halat enni, ami nem a kedvencem, de szerencséjükre finom volt a füstölt lazac. :) Ez volt az előétel, utána kicsit jobb lett a kedvem, kaptam hozzá fehérbort és ásványvizet, majd hosszadalmas várakozást követően megérkezett a főfogás, halat vagy bárányt lehetett választani, maradtam az utóbbinál, ami indian style-ban készült és egészen finom volt. Desszertnek egy kis szelet tiramisut választottam, majd kaptam egy kávét némi édességgel. Később még lett volna vacsora is, de annyira elhúzták az ebédet, hogy már szinte senki sem kért. Eközben megnéztem 3 filmet az ülésemmel szemben lévő kis kivetítőn, le kellett foglalni magamat valamivel, mivel aludni nem sikerült egy percet sem.

A gépből gyorsan kijutottam, az emigrációs pultoknál is gyorsan átértem, majd megtaláltam a szalagot, ahol a csomagok érkeztek. Beálltam egy helyre, ismerve az indiaiakat sejtettem, hogy tömegnyomor lesz hamarosan, ami be is igazolódott. Szép lassan megindultak a csomagok, kettő táskám hamar meg is lett, de egyre gyanúsabbá vált, hogy fogynak az emberek a szalag körül, de a hátizsákom még mindig sehol. Sajnos nem volt alaptalan a félelmem, nem érkezett meg a táska. Ezzel többen is így jártak, kb. 30 ember tolongott a reklamációs pultnál, ahol normál esetben egy-két ember szokott lenni. Valami nagy gubanc lehetett Frankfurtban (ez most nem az indiaiak hibája volt), hogy ennyi csomagot elkevertek. Kénytelen voltam szembesülni az indiai bürokráciával, majd kaptam egy kísérőt, aki szaladgált a papírommal, hogy megkapjam a 8000 rúpia kártérítést. Kiderült, hogy elvileg volt üzenet a csomagomhoz, amin az állt, hogy a következő géppel küldik, ami nem igazán vigasztalt és a kb. 35 ezer forintnak megfelelő kártérítés sem. Volt egy pont, amikor majdnem elbőgtem magam, aztán rájöttem, hogy nincs értelme, nem idegeskedünk és hiszünk benne, hogy meglesz a csomag. Eközben Peti már agyonaggódta magát, tudta, hogy leszállt a gép, látta, hogy jönnek ki az emberek, csak azt nem értette, hogy én miért nem jövök. Végül sikerült elérnie telefonon és elmondtam, hogy mi történt. A kocsiban már nevettünk a történteken, miért is lenne minden szép és jó, túl egyszerű lenne, ha egyből minden stimmel. A csomagban egyébként csak a ruháim voltak, egyetlen darab ruhát se raktam a többi táskába, sikerült mindet abba pakolnom. Így most be kell érnem 3 db fürdőruhával, néhány cipővel és azzal, ami rajtam volt. Természetesen ma elugrottunk venni 3 pólót és két bugyit, amivel kihúzom néhány napig, de remélhetőleg csak holnapig kell, mivel Bombayba készülünk, hogy visszaszerezzük a ruháimat.