Csomagvisszaszerzési hadművelet

Érdekesen alakult a vasárnapunk, megbeszéltük, hogy bemegyünk Bombayba a reptérre és megpróbáljuk visszaszerezni a csomagomat. Feltételeztük, hogy vasárnap úgy sem fogják kiszállítani, legkorábban esetleg hétfőn. Reggel 9 körül indultunk útnak, majd 3 órás autókázás után megérkeztünk a városba, ebben a pillanatban csörgött Peti telefonja, egy bombay-i szám, az ő kinti számát adtam meg a reptéren, hogy azon keressenek. Felvettem, elkezd beszélni egy pasas, először nem igazán értettem, de a lényeget kiszűrtem, hogy a csomaggal kapcsolatban keres és közölte, hogy elindultak vele Vapiba. Mondom neki, hogy az klassz, mert mi meg épp most értünk Bombayba és a reptérre tartunk. Oké, akkor változik a terv, megkértem, hogy hívjon vissza tíz perc múlva, addig kitaláljuk, hogy hova vigyék a hátizsákot. Felhívtuk Peti főnökét, hogy megadhatjuk-e az ő címét és lesz-e egyáltalán otthon valaki, készséges volt és természetesen nem volt gond, hogy ilyesmivel zavartuk. Mindezt az autópályán lehúzódva beszéltük meg, közben eltelt a tíz perc és nem hívott az illető, ezért elindultunk, hogy addig is haladjunk és a közeli bevásárlóközpontot céloztuk meg. Leparkoltunk, bementünk az épületbe, majd elugrottunk mosdóba, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy tutira most fog telefonálni a pasi és természetesen igen, pont kijöttem, amikor Peti már beszélt vele, a főnök címe és telefonszáma a táskámban volt, gyorsan elővettem és megadtuk a szállítási címet. Mást már nem tehettünk az ügy érdekében, csak remélhettük, hogy tényleg az én csomagomat hozzák ki.

Bombayban, mint minden nagyvárosban találhatók különböző bevásárlóközpontok, rendezett, tiszta üzletekkel és igazi nyugati kínálattal, elsősorban indiai márkákkal lehet találkozni, de megvannak a külföldi nagyobb márkák is. Nyugati étkezdék közül itt is megtalálható a Pizza Hut, McDonald’s, Subway, ahol nagy örömünkre húsos kajákat is lehet kapni és rengeteg fajta salátát. Bevásároltunk egy TESCO-hoz hasonló színvonalú üzletben, beraktuk a kocsiba a cuccokat, és ami hűtést igényelt az a hűtőládába került. Visszamentünk a légkondicionált épületbe, majd kerestünk egy helyet, ahol elfogyasztottuk a késői ebédünket. Egy angol pub kinézetű éttermet választottunk, mindketten húsos ételt rendeltünk, bőven jól is laktunk, a maradékot pedig elcsomagoltattuk. Rendes kávé nem volt, a fáradtság pedig igen erősen kezdett eluralkodni rajtunk, ezért kerestünk egy kávézót. Találtunk egy Cafe World nevezetű helyet, ahol nagyon finom kávét kaptunk, fel is dobódtunk és elindultunk haza, nehogy út közben érjen bennünket az alkonyat.

Az indiai közlekedés egy külön történet, kamikázék gyülekezete, otthon életveszélyesnek számítana, ahogy közlekednek, de itt ez teljesen normális és csodával határos módon valahogy mindig megússzák a meredek szitukat. Csupán néhányszor készültem kisebb szívrohamot kapni, még szerencse, hogy Peti már nagyon jól érzi a kocsit, tudja, hogyan kezelje a helyzeteket, és persze a duda és a fék is jól funkcionál. Ha a követési, és az oldaltávolságot betartanák, akkor egészen sima ügy lenne a kinti vezetés, de itt erre esély sincs, ha felszabadul némi szabad hely, akkor tutira bevágódik elénk valaki. Természetesen azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy 3 sávos útból dugó esetén akár 5 sávosat is ki lehet alakítani… Az autópályán a forgalom legalább 80%-a teherforgalom, időnként olyan monstrumokkal lehet találkozni, és csak kicsit ijesztő, amikor minden irányból teherautók vesznek körül. Láttunk azért egy-két árokba fordult vagy padkára felszaladt teherautót és néhány szerencsétlenül járt kutyát is. Az pedig szintén normális dolog, hogy folyamatosan emberek próbálnak átkelni a 4-6 sávos autópályákon és a sávelválasztó bokrok között sétálgatnak, ahol időnként tehenek is felbukkannak. A táj egyébként szép, tegnap láttam először világosban a Bombay és Vapi között található területet, hegyek, völgyek, dombok, pálmafák, viszonylag még zöld a vidék, de hamarosan a nagy része kiszárad, majd a monszun után újra kizöldül.

Megérkeztünk Vapiba és egyből a főnök házához mentünk, ő nem volt otthon, csak a szolgáló, aki nem tudott angolul, ezért ismét telefonos segítséghez folyamodtunk, hogy valaki elmagyarázza neki miért is jöttünk. Meg lett a csomag!! Kellemesen csalódtam az indiaiakban, ennyi idő alatt még Magyarországon se biztos, hogy kihozták volna a táskát, és nem keveset utaztak, hogy mindezt megtegyék, kb. 300 km-t oda-vissza. Kicsit fáradtan értünk haza, de szerencsére minden megoldódott és végre elrendezhettem a ruháimat.