November 20-án megtörtént a lakás felavatása. Egy szent napokat feltüntető naptárból kinézték nekünk, hogy melyik nap alkalmas ilyesmire, behívták a céghez a szent embert, aki a kasztja szerint végezhet ilyen szertartásokat, ő pedig megmondta, hogy ezen a napon milyen időpont a legmegfelelőbb a pujára.
A nagy nap előtt fényesre vikszoltuk a lakást, a nappaliban elrendeztük a bútorokat, hogy legyen elég hely a szertartáshoz, majd minden húsárut levittünk a lakásból, a puja idejére ezektől meg kellett válnunk. Még jó, hogy van hűtőládánk.
Eredetileg 3 órás lakásavatóra gondolt a szent ember, amibe beleegyeztünk, aztán egyre inkább érlelődött a gondolat, hogy talán az egy kicsit hosszú lenne. Nagy nehezen sikerült utolérni emberünket és megbeszélni vele, hogy nekünk elég lesz a rövid istentisztelet is. Elvileg 45 perces lett volna, de így is több mint egy órán át tartott. Kicsit kellemetlen volt, hogy a vendégek hamarabb megérkeztek, mint aki tartotta a lakásavatót. Jó fél órás késéssel neki is kezdett a műveleteknek.
Legalább negyed óra volt mire kipakolt mindent, ami az oltárhoz kellett, mellé kellett ülnünk Petivel két kis szőnyegre, majd elkezdte a mondókáját. Közben égett a füstölő, a kollégák is elcsendesedtek, bár a háttérben hangtalanul ment a krikett meccs. Kaptunk pöttyöt a homlokunkra, egy szent fonalat a kezünkre és némi szentelt vizet is magunkhoz vettünk. Időnként lehetett érteni, hogy miről beszél, ki lehetett venni szavakat a mondókájából, mondta a nevünket, a lakás helyét és kérte az isteneket, hogy költözzenek be a lakásba. Lakshminak, a négykarú hindu istennőnek állítottunk oltárt, mivel ő hozza mindazt a jót, ami egy család számára fontos lehet, bőséges áldást, szerencsét és pénzt hoz a házhoz. Vannak olyan lakások, ahol az ő lábnyomát teszik az ajtó elé, hogy befelé hozza a szerencsét és a pénzt. Persze Ganésához, az elefántfejű istenhez is imádkoztunk, aki az akadályok elhárításáért felel, és akit némi édességgel bármikor rá lehet venni, hogy segítsen. Időnként próbálkoztunk vele, ha már nagyon nem akartak összejönni a dolgok és bevált.
Jó néhány mantrával később, amikor már alig éreztük a lábunkat, de hősiesen tűrtünk, felállhattunk és egy égő mécsessel Lakshmi képe előtt tisztelegtünk. A többiek is követték példánkat és tiszteletüket tették az istennő előtt. A puja elején még viccelődtek a kollégák, de a komoly részeknél áhítattal követték az eseményeket. A szertartás végén a szent ember egy grízes tésztához hasonló, de tészta nélküli ételt osztogatott, majd a vendégek némi adománnyal köszönték meg, hogy részt vehettek az istentiszteleten. Mi pedig tortával és aprósüteményekkel készültünk a lakásavatás alkalmából. A tortát a HR-es kollégának címeztük, mivel ő segített a legtöbbet abban, hogy a lakás elkészülhessen. Búcsúzóul még kaptunk néhány tippet a szent embertől, hogy hova tegyünk virágot és azt is megtudtuk, hogy szerencsére nagyon jó a fekvése a lakásnak, főleg a hálószobának. Biztosan ennek is köszönhető, hogy olyan jókat alszunk mostanában.
Érdekes élmény volt egy igazi, indiai puján részt venni, azt hiszem nagyon sokáig emlékezni fogunk még erre az eseményre. Egy kicsit ezzel is közelebb kerültünk a világukhoz és ahhoz, hogy jobban megértsük őket, na meg persze ők is jobban elfogadjanak bennünket.
Az szertartásról és a lakásról készült képeket itt nézhetitek meg.
2008. december 3., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)