Fogszabályozás Indiában

Három héttel ezelőtt végre rászántam magam, hogy elmenjek fogszabályozó dokihoz megmutatni a fogaimat. Már jó ideje tervezgettem a dolgot, az utóbbi években egyre jobban kezdtek elől elfordulni a fogaim, ami egyre inkább zavart és emellé még nyitott harapásom is van.

Mivel januárban szükségem volt fogászati beavatkozásra, így tudtam, hogy megbízható a társaság és a felszereléseik is jók, ezért is bátorkodtam ismét betérni hozzájuk. A fogszabályozó orvos havonta csak kétszer jár ide, akinek van ilyen készülék a szájában, az tudja, hogy ennyi bőven elég is belőle.

Három hete a felső fogsoromra rakta fel a fogszabályozót, akkor még nem sejtettem mire is vállalkozok valójában. Beletelt pár napba mire megszoktam, hogy van egy izé a számban és ráadásul a fogaim is fájnak, így alig bírok enni. Volt egy fém kampó, ami hozzáért a nyelvemhez, na gyorsan vissza is mentem pár nap után, hogy csináljanak vele valamit, mert fáj tőle a nyelvem. Szerencsére lecsiszolták és onnantól nem volt több gond az evéssel. Szomorú is lettem volna, hogy hazamegyünk húsvétra és nem ehetek a sonkából és a sütikből.

Ne de ez csak a bemelegítés volt, két napja ismét jártam a fogdokinál, ami újabb szenvedések kezdetét jelenti. A jó hír az volt, hogy három hét alatt már szépen igazodtak a fogaim és úgy tűnik nem lesz szükség foghúzásra. A rossz pedig, hogy felrakott egy expander nevezetű fém vackot a szájpadlásomra. Íme:

Kérdezte tőlem, hogy kényelmes-e, én meg mondtam neki, hogy nem állítanám, de gondolom idővel meg fogom szokni. Hogy a francba lenne kényelmes egy fém szerkezet, ami minden nyelésnél útban van?! Azóta kikezdte a nyelvemet, beleépült a drót mintája és ennek köszönhetően egy kicsit fel is dagadt. Ez azt jelenti, hogy a beszéd se nagyon megy, inkább activity-zek, ha mondani akarok valamit. Na meg persze a fogaim is fájnak, amire ezeket a fém gyűrűket ráhúzta. Eddig azokkal rágtam, mert az elöl lévő fogaim fájtak, most már az sem megy. Az expander 2-3 hónapig lesz fent a számban, nagyon bízom benne, hogy tényleg hozzá lehet szokni, mert már most unom a bébipapi jellegű kajákat. Még szerencse, hogy van egy jó kis turmixgépünk, különben nem tudom hogyan ennék meg bármit is. Mondtam Petinek, hogy szívesen készítek normális kaját, nem kell neki is ezt ennie. Azt hiszem a következő hetekben az összes létező krémleves receptjét meg fogom tanulni.

Most azt gondolom, hogy ennél már nem lehet rosszabb, de kitudja, 1 hónap múlva jön a fogszabályozó az alsó fogsoromra, na az lesz még majd nagy kihívás…

Az utazó gekkó

Épp a napokban jutott eszembe, hogy milyen régen láttam már gekkót. Az új lakásban nem igen van már alkalmunk találkozni velük, hisz minden nyílászárón szúnyogháló van.

Ma reggel megyünk le a kocsihoz, berakjuk a laptopokat a csomagtartóba, nyitnám ki az ajtót, hogy beszálljak és a szemem sarkából észreveszem, valami mozog. Közelebb hajolok és látom, hogy egy “kisgekkó”. Szólok Petinek, hogy csináljon vele valamit, mert én nem fogom meg. Hiába próbálja terelgetni, hogy kifelé jöjjön, de ő mindenáron bent akar maradni. Szaladgál az első és hátsó ajtó között, végül úgy dönt, hogy bemegy az ülésem alá. Innentől nyomát veszítettük, hiába húzgáltuk az ülést és emelgettük a szőnyegeket. Hát jó, akkor jön velünk dolgozni, nem érünk rá folytatni a vadászatot.

Feltehetőleg azóta is a kocsiban csücsül. Ha nagyon megéhezne kaja van, mivel ma reggel egy szúnyog is velünk utazott. Mindenesetre bízunk benne, hogy rájön mennyivel jobb neki kint és nem szorul be valahova.

Fejlemények:

Munka után megtaláltuk a gekkót a kocsiban, épp az ajtó belső burkolata mögül kandikált ki a feje, amikor be akartunk szállni. Jelentem, sikeresen kitereltük és mostantól a cégnél éli mindennapjait.

Rendkívüli meleg

Tudom, most otthon mindenki arra panaszkodik, hogy még mindig nem érkezett meg a tavasz, hűvös, esős idő van. Na, én pont ennek az ellenkezője miatt szeretnék szót emelni. Itt jelenleg a szokásosnál melegebb az idő, holnapra már 38 fokig fog felkúszni a hőmérő higanyszála, ami tavaly csak június magasságában fordult elő. Kérem szépen, mi lesz itt monszun előtt, ha már most ilyen meleg van, erről nem volt szó, hogy hónapokon keresztül közel negyven fokos hőséget kell kibírni. Arról ne is beszéljünk, ha mindehhez magasabb páratartalom is párosul, a monszun egyáltalán nem segít növelni az elviselhetőséget, sőt.

A tavalyi évben májusban kezdtük csak el rendszeresebben használni a légkondit, addig ki lehetett bírni ventilátor mellett, most már napról napra csökken a tűréshatár és egyre jobban vágyjuk megnyomni a bekapcsoló gombot. Igaz már van szúnyoghálós erkélyajtónk is, ami nagyban javítja a lakás légcserélődési képességét, de így se nagyon megy már 30 fok alá esténként a hőmérséklet. Ha pedig épp elmulasztjuk sötétedés előtt kinyitni az erkélyajtót, akkor már bánhatjuk, inkább lemondunk a nagyobb légmozgásról, ellenben elkerüljük az ajtónyitással járó több tucat szúnyog beáramlását és esti programként a levadászásukat.

Legutóbb jókat mosolyogtunk a szúnyoghálón üldögélő példányokon, ha-ha, csak szeretnétek bejönni, eközben realizáltuk, hogy a konyhánál lévő ablak szúnyoghálója nyitva maradt. Az ott bejutott egyedek pedig rajtunk röhögtek, hogy milyen jó fejek vagyunk, beengedtük őket vacsorázni. Azóta jobban figyelünk, most már a szellőztetés úgy sem segít sokat, idén hamarabb jött el a légkondi szezon.