Helyzetjelentés

Ezen a héten megnéztük, hogy mennyire haladnak a lakással, hát mit ne mondjak, semennyire. Két hónappal ezelőtt, azt írtam, hogy még pár hetet várnunk kell a lakásra, úgy tűnik, itt ezt be kell szorozni tízzel, vagy az is lehet, hónapokban kell érteni. Most már szinte biztos, hogy szeptember előtt nem fogunk költözni. Na de mit tudunk tenni, kénytelenek vagyunk elfogadni az indiai ritmust, mindent tízszer a szájukba kell rágni, hogy felfogják mi ezt kértük. Először úgy volt, hogy azt a padlólapot rakják le, ami eredetileg jár a lakáshoz, ok, jó lesz, csak történjen már végre valami. Eltelt két hét és közlik, hogy még nem csináltak semmit, mert közben a céges ügyintézőnk elkezdett variálni, lehet mégiscsak jobb lenne, ha választanánk jobb minőségű csempét, mert ez nem túl erős. Jó, akkor elmegyünk, választunk csempét, nem volt egyszerű ez sem, ha nem megfelelő határozottsággal megy oda az ember, akkor képesek eladni valami teljesen mást, mint amit elképzelt. Mondták, hogy ez nincs raktáron, de 3-4 nap és megérkezik, na ehhez még hozzá kell számolni legalább egy hetet, amíg a végső áron alkudoznak. Emellett még a lakóparkkal is alkudozni kellett, hogy mennyiért számítják be a csempéket, amiket nem kérünk, mondanom sem kell, nevetségesen alacsony összegért akarták. Azt megértem, hogy az ember a piacon alkudozik, de itt mindenen alkudoznak, még akkor is, amikor nem nagy összegekről van szó.
Három és fél hét múlva megyünk haza, addigra reményeink szerint elkészül a burkolás, de még rengeteg apróságot be kell szerezni, nem beszélve a bútorokról. Ennyit erről, naiv dolog volt azt hinni, hogy két hónapon belül be fogunk költözni, na jó, plusz egy hónapot rászámoltunk, na de nem négyet.

Tegnap gyorsan megoldódott, hogy mi legyen a napi program, reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a hasam az előző esti csípős rágcsától. Petivel néztük a meccset, közben söröztünk és lecsúszott mellé, ebből a bizonyos sörkorcsolyából, ami most sokkal csípősebb volt, mint szokott. Nem ettem sokat, de épp elég volt ahhoz, hogy fél napig alig éltem, semmi sem maradt meg bennem, még inni se bírtam. Nem kívánom senkinek azokat a kínokat, amiket átéltem. Lassan most már ideje lenne megtanulnom, hogy nem bírja a gyomrom a túl sok fűszert és a nagyon csípőset sem. Így a kajára sem volt gondunk, pirítós, tea és egy kis erőleves. Szolidaritásból Peti is diétázott, bár neki már nincs rá szüksége, jó néhány kilót ledobott magáról mióta kijött.

Most mindketten járunk kondizni, én csak minden második alkalommal, amikor nem megyek, akkor itthon tornázok az aerobic dvd-ékre, amiket kihoztam magammal. Kicsit másabb a konditerem, mint otthon, de azért nem rossz, van futópad, bicikli, elliptikus lépegető, na meg persze minden elképzelhető erősítő gép a pasiknak. Eddig még egyetlen nővel sem sikerült találkoznom, elvileg olyankor megyünk, amikor koedukált a terem, de egyelőre egyedül képviselem a gyengébbik nemet. Az egész hely egy épület első emeletén található, viszonylag nagy területen, ahol végig sötétített ablakok vannak. Futás közben így nyomon tudom követni az utcán zajló eseményeket, pl. hatalmas papírlapokat zabáló, viaskodó teheneket, akik rendszeresen itt tanyáznak, krikettező indiai gyerkőcöket vagy kóbor kutyákat, akik a tehenek elől menekülnek. Általában itt olcsóbban meglehet kapni mindent, mint otthon, de a kondizás ugyanazon az árszínvonalon van, biztosan a kilátást kell megfizetni, mi mást.

Még egy téma, ha már így belelendültem az írásba. Rendszeres programunkká vált, hogy tanulmányozzuk a kertünkben lévő állatkákat, mivel a lakásban lévő gekkók mostanában nem nagyon mutatkoznak. Hogy milyen állatok vannak? Legalább háromféle madár megfordul a kertünkben, az egyiknek még fészke is van a kert közepén álló fán. Nagyon védik, amikor megjelenik egy macska a fa tövénél, pedig esze ágában sincs velük foglalkozni, csak hűsöl. Kisebb, nagyobb gyíkok is megfordulnak nálunk, általában a kerítés tetején napoznak vagy a fa törzsén vadásznak valami élelemre. Most, hogy az eső egy kicsit lemosta a növényzetet, felfedeztük, hogy van valami üreg a földben, vajon mi lehet, gyorsan megkaptuk rá a választ, patkányok. Jó soruk van, hisz szép kövérek és még nappal is szívesen mutatkoznak, nem az az ijedősfajta. A lakópark bejáratánál van egy szemetes konténer, gyanítom, hogy gyakran látogatják azt a környéket, meg a mellettünk lévő mocsarat és szegény negyedet, ahol az emberek karókból és fóliákból tákolt kunyhókban laknak. Még nem volt hozzá merszem, hogy lefényképezzem, bevallom, nem szívesen megyek a közelükbe, eddig csak kocsiból láttam, de annyi is elég volt.

Nos, mostanában így telnek napjaink, áramszünet is ritkábban van, bár ilyen kijelentéseket itt nem szabad tenni, mert amint kimondom, elmegy az áram. Már nagyon várjuk, hogy elteljen ez a néhány hét és visszatérhessünk a „civilizációba”. Oké, itt is az van, csak egy kicsit másabb, mint a miénk.