Lassan vége a "télnek" Indiában, már este sem megy 20 fok alá a hőmérséklet. Amikor januárban visszajöttünk, egy darabig még hosszú nadrágban jártam és a zokni is jól jött. Bent az irodában kikapcsolták a légkondit - ennek köszönhetően érdekes szagok terjengtek -, de még volt aki így is fázott, ezért előkerültek a pulcsik, mellények.
Egy hónapja még csak 30 fok volt nappal, most már azért eléri a 32-33-at. Mindenesetre esténként tényleg hűvös volt, időnként 15 fok alá is lement a hőmérő higanyszála, ami azért a helyieknek már nagyon kevés. A biztonsági őröket pokrócba csavarva lehetett látni, az út szélén pedig hordókban lobogó tüzek mellett melegedtek a sofőrök, átutazók.
Mi is meglepődtünk, hogy sötétedés után milyen nagy csönd van a lakópark udvarán, hát persze, hiszen fáztak, nem maradtak kint késő estig zsibongani, hanem visszahúzódtak a lakásba. Mi ennek kimondottan örültünk, de lassan kezd minden visszarázódni a régi kerékvágásba, már egyre tovább zajonganak esténként.
Kihasználva a kellemes időt mostanra iktattuk be az idei hosszabb kiruccanásunkat. Holnap indulunk délre, leutazunk Keralába, itt egy napot hajókázunk, majd a Periyar vadaspark felé vesszük az irányt, ahol elefántokat, sőt talán még tigriseket is láthatunk. Majd következik két érdekes város: Madurai és Mysore. Egy éjszakát a vonaton töltünk, amikor is megérkezünk Hampi városába, innen pedig Goa felé megyünk tovább, természetesen a tenger miatt...
Két hét múlva újra Vapiban leszünk, igyekszünk minél hamarabb feldolgozni a képeket és videókat, hogy jelentkezhessünk az útibeszámolókkal.
2009. február 20., péntek
2009. február 17., kedd
Nyugisabb hétköznapok
Ismét elmaradtam egy kicsit az írással, az elmúlt két hétben jó néhány dolgot kipipálhattunk, ami nagyon nagy örömmel tölt el bennünket. Na, de nem szaladok a dolgok elébe. Ott tartottam, hogy terveztük a hétvégi bevásárlást Bombayba; azon a héten még elvégezték az utolsó simításokat az asztalosok, ezzel két esténket tökre is tették, mivel náluk az 1 óra késés az alapbeállítás, 6 helyett 7-kor jelentek meg, a munkából pedig már nem volt sok, így kihúzták este fél 11-ig. Nem kicsit voltunk idegesek és éhesek.
Végre készen volt - közel egy hónapos barkácsolás után - és jól is mutatott a szekrény, nyitva hagytuk a fiókokat és az ajtókat, hogy száradhasson, amíg mi bevásárolunk a hétvégén. Jól sikerült a program, vettünk mindent, amit elterveztünk, többek között HÚST, SONKÁT, FELVÁGOTTAT... (Majdnem közelharcot vívtunk az egyik szelet sonkáért, az eladó már a következő vevőt szolgálta volna és ő is pont azt nézte ki, amit mi). Késő délután hazaérkeztünk, azt terveztük, hogy majd szépen kitöröljük a fiókokat és bepakolunk, ekkor vettük észre, hogy szorulnak, a tartósínek nyeglék és az egyik fiók iszonyatosan nyikorog. Na és persze az az ajtó, ami rossz irányba nyílt, még mindig nem lett megfordítva vagyis kicserélve.
Ismét betelt a pohár, Peti leszerelte az ajtót és másnap behívatták az asztalost, hogy számon kérjék rajta, miért nem képes használható bútort készíteni. Némi megszeppenést tanúsított emberünk, de nem hinném, hogy túlságosan megviselte a dolog. Másnap ismét jöttek és még vagy két napig szöszmötöltek a kb. két órás munkával. Halelluja, végre végeztek, igaz az újonnan lecsiszolt részeket nem sikerül olyan színűre festeni, mint a korábbiakat, de már nem érdekelt bennünket, csak már fejezzék be végre.
Használatba vettük a bútort, nem szorulnak a fiókok - kettőt kivéve -, és eddig még nem szakadtak le. Örülünk, már csak egy faliszekrény hiányzik a konyhából, amit nem érdekel, hogy hol, de nem nálunk fogják elkészíteni az biztos, majd ha teljesen elkészül, akkor idehozhatják.
A nappaliban Peti felszerelt egy polcot, ahova virágokat raktunk és most már ott is van függönyünk, amire egyre nagyobb szükség van, hisz délutántól már arról tűz a nap. A vendégszobában is felkerült egy virágos polc, lassan tényleg otthon kinézete lesz a lakásnak. Már csak néhány lámpa hiányzik, na meg még az ablaklégkondi levágott zsinórját kell pótolni (barbárok, fogták és a kábel közepén elvágták, ahelyett, hogy kihúzták volna a falból, érthetetlen), és még a másik légkondi kondenzvíz elvezetőjét, ami elég hamar felmondta a szolgálatot, hisz a régi lakásból hozták át azt is, ahelyett, hogy újat szereztek volna (kb. 50 Ft-os tétel).
Mindezek után, az asztalos hadjárat végeztével, végre kivakarhattuk a lakást a koszból. Nem kevés mocskot kellett a konyhában a padlóról felsikálni, miután Peti nekiesett egy erősebb tisztítószerrel a padlónak, még négyszer fel is kellett mosni. Most már sokkal jobban érezzük magunkat, hogy túl vagyunk ezen a tortúrán, nem kívánom senkinek. Az otthoni szakik ezekhez képest professzionális mérnökök. Mostantól sokkal jobban megbecsülöm az otthoni szakmunkásokat.
Íme az eredmény:
A futópadról annyit, hogy mivel nincs túl sok lehetősége a mozgásra, ezért úgy döntöttem beruházok. Kb. egy éves aerobik bérlet árába került, ha nem viszem haza, akkor is megéri, mert ugye, ha már van, akkor használni kell és remélhetőleg jobban lesz motiváció a mozgásra.
Végre készen volt - közel egy hónapos barkácsolás után - és jól is mutatott a szekrény, nyitva hagytuk a fiókokat és az ajtókat, hogy száradhasson, amíg mi bevásárolunk a hétvégén. Jól sikerült a program, vettünk mindent, amit elterveztünk, többek között HÚST, SONKÁT, FELVÁGOTTAT... (Majdnem közelharcot vívtunk az egyik szelet sonkáért, az eladó már a következő vevőt szolgálta volna és ő is pont azt nézte ki, amit mi). Késő délután hazaérkeztünk, azt terveztük, hogy majd szépen kitöröljük a fiókokat és bepakolunk, ekkor vettük észre, hogy szorulnak, a tartósínek nyeglék és az egyik fiók iszonyatosan nyikorog. Na és persze az az ajtó, ami rossz irányba nyílt, még mindig nem lett megfordítva vagyis kicserélve.
Ismét betelt a pohár, Peti leszerelte az ajtót és másnap behívatták az asztalost, hogy számon kérjék rajta, miért nem képes használható bútort készíteni. Némi megszeppenést tanúsított emberünk, de nem hinném, hogy túlságosan megviselte a dolog. Másnap ismét jöttek és még vagy két napig szöszmötöltek a kb. két órás munkával. Halelluja, végre végeztek, igaz az újonnan lecsiszolt részeket nem sikerül olyan színűre festeni, mint a korábbiakat, de már nem érdekelt bennünket, csak már fejezzék be végre.
Használatba vettük a bútort, nem szorulnak a fiókok - kettőt kivéve -, és eddig még nem szakadtak le. Örülünk, már csak egy faliszekrény hiányzik a konyhából, amit nem érdekel, hogy hol, de nem nálunk fogják elkészíteni az biztos, majd ha teljesen elkészül, akkor idehozhatják.
A nappaliban Peti felszerelt egy polcot, ahova virágokat raktunk és most már ott is van függönyünk, amire egyre nagyobb szükség van, hisz délutántól már arról tűz a nap. A vendégszobában is felkerült egy virágos polc, lassan tényleg otthon kinézete lesz a lakásnak. Már csak néhány lámpa hiányzik, na meg még az ablaklégkondi levágott zsinórját kell pótolni (barbárok, fogták és a kábel közepén elvágták, ahelyett, hogy kihúzták volna a falból, érthetetlen), és még a másik légkondi kondenzvíz elvezetőjét, ami elég hamar felmondta a szolgálatot, hisz a régi lakásból hozták át azt is, ahelyett, hogy újat szereztek volna (kb. 50 Ft-os tétel).
Mindezek után, az asztalos hadjárat végeztével, végre kivakarhattuk a lakást a koszból. Nem kevés mocskot kellett a konyhában a padlóról felsikálni, miután Peti nekiesett egy erősebb tisztítószerrel a padlónak, még négyszer fel is kellett mosni. Most már sokkal jobban érezzük magunkat, hogy túl vagyunk ezen a tortúrán, nem kívánom senkinek. Az otthoni szakik ezekhez képest professzionális mérnökök. Mostantól sokkal jobban megbecsülöm az otthoni szakmunkásokat.
Íme az eredmény:
A futópadról annyit, hogy mivel nincs túl sok lehetősége a mozgásra, ezért úgy döntöttem beruházok. Kb. egy éves aerobik bérlet árába került, ha nem viszem haza, akkor is megéri, mert ugye, ha már van, akkor használni kell és remélhetőleg jobban lesz motiváció a mozgásra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)