Házikenyér 2.

Túl sok minden nem történik itt a világhíres Vapiban, így marad ideje az embernek főzőcskézni és akár sütni is. A rengeteg szabadidőn felbuzdulva ismét nekiálltam kenyeret sütni, ezúttal egy új receptet próbáltam ki. Szombat este kovászt készítettem, amit egy nap múlva használtam fel a kenyértészta dagasztásánál. Látványos eredménye lett a kovásznak, sokkal lazább lett a kenyér tésztája és jobban meg is kelt. Most kicsit több lisztet használtam, mint legutóbb és egy szép, terebélyes kenyér lett az eredmény.

Otthon ez teljesen természetes dolog, hogy lehet friss kenyeret kapni, de itt csak akkor van ilyesmi, ha valaki nekiáll és süt. Persze lehet kapni papírvékony, morzsálódó toast kenyeret, de azt elég rövid időn belül meg lehet unni.

Na és a többi, amit még nem lehet kapni, egyáltalán nincsenek húskészítmények, semmilyen, se virsli, se felvágott, se májkrém, csirkehúst is csak a szomszéd államból lehet beszerezni. A tejtermékek listája is elég gyorsan kimeríthető, tej, natúr joghurt, tejszín, szeletelt sajt és cheddar sajt. Ennyi, se gyümölcsjoghurt, se normális sajt, se túró, se sajtkrém. Korábban Vapiban is lehetett kapni különböző sajtkrémeket, de nagy bánatunkra már nem lehet, eltűntek a polcokról. Persze ezek nagy részét Mumbaiban be lehet szerezni, de ahhoz autókázni kell 300 kilométert oda-vissza, ami legalább 6 órás utazást jelent.

A zöldségek közül főként a brokkoli és a saláta hiányzik, időnként jó lenne ha itt is lehetne kapni ezeket, hogy kicsit fel tudjuk dobni az étkezésünket. Gyümölcsök közül sem lehet itt mindent beszerezni, jó lenne időnként barackot és szilvát is látni. Bár az ananász kárpótol bennünket az Európában termő gyümölcsök hiányáért.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy vannak jó indiai kaják, de a friss szalámis zsömle füstölt sajttal, hmm, hát az itt nincs, becsüljetek meg jól minden finom falatot.

Újra itt

Hihetetlen milyen gyorsan elszaladt az elmúlt két hónap, főként azért, mert ebből öt hetet otthon töltöttünk. Nem is nagyon kerültem számítógép közelébe, ami időnként nagyon jót tud tenni az embernek, ha nem bámulja folyamatosan a monitort.

Azt hiszem ismét kihoztuk a maximumot az otthon töltött időből, bár így sem sikerült mindenkivel találkozni, de amit lehetett és belefért az időnkbe, azt megtettük.

Itt minden a régi, túl sok változás nem történt. A monszun  még nem ért véget, főleg éjszakánként még esik, például most is rákezdett elég szépen… A lakást szerencsére nem tette tönkre az időjárás, mint tavaly. Megúsztuk néhány bepenészedett párnával és egy kipusztult virággal. Miután kitakarítottunk és bevásároltunk helyre is állt a lelki békénk, minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Még van néhány elmaradásom: korábbi beszámolók befejezése, elmaradt fényképek, ha nem lesznek újabbak, akkor ezekkel jelentkezem legközelebb.