Hazaút előtt

Az utolsó hetünk elég mozgalmasra sikerült, egy nem tervezett utazás és rohangálás a lakással kapcsolatos ügyek után. Az említett látogatásra az út előtti héten hívtak meg bennünket, az utolsó hétvégére eredetileg bútorok beszerzését terveztük, de elhalasztottuk, nem mondhattunk nemet egy ilyen meghívásra.

Egy a munkahelyünkön prezentációt tartó cég ajánlotta fel, hogy szívesen vendégül lát a központjukban, Hyderabadban. Lefoglaltuk a repülőjegyeket és csütörtökön este már repültünk is India hightech központja felé. Kellemes meglepetés volt a reptér, az volt az érzésünk, hogy nem is Indiában vagyunk, hihetetlen volt látni, hogy mennyire sokat számít a környezet.
Természetesen meg lehetett találni az Indiára jellemző vonásokat, tipikus útszéli boltok, (itt épp) kecskenyájak a város közepén, kóbor kutyák, riksák, de ott volt még mellé rengeteg modern épület és irodaház is, ismert márkákat árusító frissen nyílt üzletek, na és persze nagyon jó minőségű utak, pláne Gujarathoz képest. Mindezt a látványt egy vadiúj Mahindra terepjáróból élvezhettük, meg is lepődtem, hogy micsoda fogadtatásban részesülünk. Mindezt a mi cégünk szervezte, mivel van vendégházuk a városban, így ez bizonyult a legkényelmesebb és legkézenfekvőbb megoldásnak. A szállás kellemes volt, a város egyik legjobb környékén egy nagyobb házat alakítottak ki vendégháznak. Kaptunk egy hatalmas szobát, rózsaszín burkolatos fürdőszobával és légkondival. Egy fiatal srác tartotta karban a házat, aki készségesen a rendelkezésünkre állt, ha bármire szükségünk volt. Meg is illetődött egy kicsit, amikor látta, hogy fehérek vagyunk, nem számított külföldi vendégekre, gondolta biztosan helyiek lesznek, hisz Vapiból érkezünk. Nem voltak extra igényeink, két üvegsör beszerzését kértük az első este és reggelit az elkövetkező napokon.

Pénteken közelebbről is megismerkedhettünk egy profin működő SAP bevezetéssel foglalkozó céggel, újabb prezentációkat hallgattunk meg a témában és az épületben is körbevezettek, ahonnan mellesleg kitűnő kilátás nyílt az egész városra. Lassan esteledett, fél 7 lett mire elhagytuk az irodát, de előttünk állt még egy vacsora, ami újabb kellemes csalódást volt. Nem sokat gondolkoztunk, hogy mit rendeljük, kihasználtuk az alkalmat, hogy végig kóstoljunk néhány különböző ízesítésű csirkehúst. Mindezt egy hangulatos szabadtéri helyen tettük, ahol gyorsan repült az idő a vacsora mellett. Éjfél lett mire visszaértünk a szállásra, igyekeznünk kellett ágyba bújni, hisz másnapra egész napos városnézést terveztünk.
Reggel kb. fél 11-kor indultunk útnak, hogy megnézzünk néhányat Hyderabad nevezetességei közül, mindehhez egy helyi kísérőt is kaptunk és persze a sofőr is a rendelkezésünkre állt.
A programban szerepelt egy múzeum, egy torony és egy erőd, lett volna még egy templom is, de mire oda jutottunk már nagyon fáradtak és éhesek voltunk, így inkább lemondtunk a látványosságról, ellenben megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk.
Hyderabad valóban megér egy látogatást, legalább két napot érdemes rászánni, hogy egy kicsit közelebbről megismerkedhessen az ember a helyi nevezetességekkel, Cyberabaddal és persze ellátogasson egy gyöngyüzletbe, hisz az IT központként emlegetett város még erről is nevezetes. Ha valaki Indiában szeretne igazgyöngyöt vásárolni, akkor azt itt érdemes megtennie. Igazából nem értem, hogy miért egy olyan városban, ami nem is a tenger partján fekszik, de biztosan megvan rá a magyarázat.

Vasárnap visszarepültünk Bombayba, majd onnan vonattal utaztuk tovább Vapi felé. Szerencsére megúsztuk eső nélkül, cserébe viszont jó meleg volt, amíg a vonatra várakoztunk. Este hat körül meg is érkeztünk a házba, majd némi szusszanás után nekiláttunk a nagymosásnak, és ezzel elkezdtük a készülődést a hazaútra.

Három napunk maradt, hogy végiggondoljuk mit kell még elintéznünk hazaút előtt. Beszereztünk néhány ajándékot, voltunk a lakásban, készítettünk egy listát a teendőkről, amit meg kellene csinálniuk mire visszaérünk és persze pakoltunk a házban, hogy minél kevesebb cuccunk penészedjen és porosodjon a távollétünkben.

Csütörtök reggel menetkészen álltunk, előző este meglepően gyorsan és hatékonyan pakoltunk, ennek ellenére nem sikerült korán lefeküdnünk. Nem esett az eső, sőt még a nap is kisütött, Peti meg is jegyezte, hogy utazásra való az idő, erre pont abban a pillanatban elkezdett szakadni az eső, amikor már ott tartott, hogy berakja a csomagokat a kocsiba. Úgy tűnik Murphy Indiában is működik.
Bementünk a céghez, ahol átpakoltunk a terepjáróba, a kocsi kulcsot pedig a sofőrnek adtuk, hogy vigyék el szervizbe, amíg távol leszünk. Dél körül be is értünk Bombayba, de a gépünk csak hajnalban ment, lepakoltunk a vendégházban, majd elindultunk bútorbeszerző körutunkra. A legfontosabbakat sikerült kiválasztanunk, egy ülőgarnitúrát és egy szekrényt, amit meg is rendeltünk, hogy ezek biztosan meglegyenek, mire visszaérkezünk.
Az út egészen gördülékeny volt, nem kellett túl sokat várnunk sehol sem, a csomagok is meglettek, nem voltunk gyanúsak senkinek, bár itthon megkérdezték a vámosok, hogy hozunk-e valami állati eredetűt Indiából, mi meg mondtuk, hogy nem, ugyan mit is hozhatnánk…

Mindezt Bombayban a reptéren kezdtem el írni, a befejezés pedig már itthon született meg - néhány hete -, de csak most jutottam el odáig, hogy feltegyem a netre.
Szeptember 1-én vesszük az irányt ismét India felé, addig is kellemes nyarat kívánok Mindenkinek!