Beköltözés II.

Vasárnap reggel a hotelban ébredtünk, szerencsére jól aludtunk, a bőséges reggelinek is örültünk, mivel a költözködés egy kicsit megnehezítette a konyha használatát. Reggeli után átmentünk a régi lakásba, az összes ruhánk és személyes holmink még itt volt. A rutinnak köszönhetően, elég gyorsan ment a pakolás, néhány óra alatt mindent összeraktunk.
Két fordulóval tudtuk csak átvinni a cuccokat, az első forduló után Peti elvitte végre a kocsit szerelőhöz és befoltozták a lyukakat. Szerencse, hogy eddig is bírta. Még egyszer körbejártunk a lakásban, minden zugot megnéztünk, hogy nem maradt-e ott valami, de rendben találtunk mindent, amit vinni akartunk, azt elcsomagoltuk. Legfőképp üres üvegeket hagytunk ott, azokkal nem tudtunk mit kezdeni, a helyiek biztosan tudni fogják, hogy hova lehet az ilyesmit elpasszolni.

Az új lakásban nekiestem a pakolásnak, Peti pedig az ágyszerelésnek. Úgy tűnt, hogy minden simán megy, az összeguberált csavarok jól beváltak, gyorsan készen lett az ágy. Ezzel nem is volt probléma, a légkondival annál inkább, elkezdett ömleni belőle a víz, folyt le végig az ablakon és a falon. Nem kicsit volt Peti ideges, ha lett volna nála cigi, biztosan rágyújt, de nem volt, így kénytelen volt kiabálással leadni a feszültséget.
Nekiálltunk légkondit szerelni, könnyen meg lehetett volna javítani, ha akad egy tartalék kondenzvíz-elvezető cső, de honnan is lett volna. Közben a mikróból is elment az áram, minden más működött csak az nem. Másnap itthon kellett maradnom, hogy legyen itt valaki, ha jönnek a szerelők, mivel itt esélytelen időpontot lefixálni, normálisnak veszik, hogy az asszony otthon ül és bármikor mehetnek. Hétfőtől szerdáig én is erre a sorsra jutottam, közben szerencsére tudtam netezni és a céges emailekre is tudtam válaszolni. Vártam a villanyszerelőt, a légkondisokat, a mosógépszerelőt és a kábeltévéseket, ebből a mai napig kettő még mindig nem érkezett meg. Hétfőn jött a villanyszerelő és a légkondisok, akik persze csak egy csövet hoztak. Ugyanis közben a másik légkondi is elkezdett folyni, de az szerencsére nem volt akkora gond, mivel az az erkélyen van. Mondták, hogy majd akkor holnap hoznak még egy csövet és kicserélik, azóta is jönnek…

Jelenleg így állunk, van légkondink, melegvizünk, ágyunk, a konyhai berendezések is működnek, csak mosógépünk és tévénk nincs, vagyis van csak egyik sem használható. Arról már nem is beszélek, hogy a fürdőszobába még egy vízmelegítőt, a törölköző tartókat, fogasokat fel kellene szereltetni. Arról pedig végképp nincs fogalmunk, hogy mikor fog elkezdeni dolgozni az asztalos a konyhában. Még szerezni kellene egy vízvezeték szerelőt, aki megszereli a csapokat, mivel mindkét fürdőben csöpögnek; pedig Peti megpróbálta, de minden hiába, ehhez indiai szaki kell. A légkondisokkal is kell még futni egy kört, hogy a vendégszobába beszereljék a harmadik egységet. Fürdőszobaszekrényt még nem sikerült vennünk. A matracról pedig végül lemondtunk, belepréseltük az ágyba a régit, ami nem teljesen jó méretben, de megoldottuk.

Ezek után nem okozhat nehézséget semmiféle költözés bárhol a világon, ha Indiában végig tudjuk csinálni, akkor mindenhol.

Az álomsziget

Mielőtt befejezném átköltözésünk történetét, nézzetek meg néhány képet a múltheti kiruccanásunkról itt. Olyan közel van Indiához, hogy nem hagyhattuk ki...

Azt hiszem, nem kell hozzáfűzni semmit a képekhez, kétségtelenül ez a legszebb hely a világon, ahol eddig jártunk. Nagyon nehéz szívvel hagytuk ott a szigetet. Ha egyszer belekóstol az ember a paradicsomi életbe, örökre megfertőződik. Kívánom mindenkinek, hogy kipróbálhassa milyen a földi mennyország!!

A nagy beköltözés

Az elmúlt hétvégén végre beköltöztünk az új lakásba. Megfogadtam, hogy csak akkor írok blogot, ha már elrendeződtek a dolgok. Most már nagyjából így van, ezért leírhatom az elmúlt hét eseményeit.

Igazából nem is nagyon lett volna időm és energiám beszámolót írni, a lakással kapcsolatos ügyek intézése mindkettőnket elég rendesen leterhelt. Most már talán kijelenthetjük, hogy túl vagyunk a nehezén, de azt hiszem mi sem gondoltuk, hogy ennyi megpróbáltatás fog várni ránk.
Az egy külön történet, mire kikönyörögtük, hogy fejezzék be végre a lakást, múlthét előtti pénteken megkaptuk a kulcsokat, és azóta mi vettük át a dolgok irányítását. Azon a hétvégén összeszerelték a bútorokat, ennek a történetét itt olvashatjátok.
Az elmúlt hétre elég hosszú listát sikerült összeírni az elintézésre váró teendőkről:
- ventilátorokat felszereltetni
- légkondikat felszereltetni
- vízmelegítőt venni és felszereltetni
- fürdőszobai elemeket felrakatni (pl. törölközőtartó, WC papírtartó)
- fürdőszoba szekrényt venni és felrakatni
- szombatra fuvart intézni
- kábel tévéseket utolérni és lebeszélni az átköltözést
- új matracot venni.
Ezenkívül még össze kellett pakolni a konyhai cuccokat, a nappaliban lévő holmikat és Petinek szétszerelni az ágyat.

A ventilátorok már megvoltak, azt is persze az utolsó pillanatban vitték be a céghez, pedig már júliusban megrendeltük. Mi vittük át a lakásba, különben sosem jutott volna el odáig. Elvileg a ventilátorokkal együtt meg kellett volna venniük a vízmelegítőt is, de amikor vinni akartuk át, csak akkor derült ki, hogy még nincs. Kénytelen volt Peti elmenni érte az egyik kollégájával, mindezt péntek délután tették meg. Közben kiderült, hogy hiányoznak tartozékok a vízmelegítőhöz, amik nélkül nem lehet felszerelni. Péntek késő délutáni programként a helyi ezermester üzletekbe rohangáltunk, hátha valahol megkapjuk a hiányzó elemeket. Az ötödik üzletből már nem irányítottak bennünket tovább, sikerült megvenni mindent. Következő állomás a bútorbolt volt, ahonnan az ágyunk származik, ugyanis csavart kellett szereznünk, hogy Peti újból összerakja az ágyat, a régiek tönkrementek. Vicces volt, ahogy a bútorbolt közepén a kiborított csavarok között durkáltunk, de a lényeg, hogy találtunk olyanokat, amik megfeleltek a célnak. Szerencsére a pakolással jól álltunk, mivel csütörtök délután elpakoltam a konyhai cuccokat, pénteken pedig otthon maradtam, hogy bedobozoljam a többi holmit is.

Szombat reggel 10 órára kértük a teherautót, késett valamennyit, de örültünk, hogy egyáltalán jött. Beraktak mindent, már épp indulni akartunk, amikor észrevettük, hogy lapos a kocsink jobb hátsó kereke. Úgy döntöttünk, hogy még megkockáztatjuk a fuvart, aztán meglátjuk, hogy mennyit bír ki. Sikeresen átértünk, elkezdték felhordani a munkások a holmikat a 4. emeletre, a lift még nem működik, így közölték, hogy akkor egy százassal több lesz a munkadíj. Már fent volt a cuccaink háromnegyed része, amikor megjelent egy ember, aki közölte, hogy nem folytathatják a munkások a felhordást, mivel még nincs kifizetve teljesen a lakás. Nagyszerű, erről senki sem szólt, azt gondoltuk, hogy a cég mindent elrendezett és ezzel nekünk nem kell foglalkozni. Peti egyből telefonált a céges ügyintézőnek, hogy nagyon gyorsan csináljon valamit, mert a lépcsőház előtt hevernek a dolgaink, és nem engedik felvitetni őket, ráadásul még a kulcsunkat is el akarják venni. Na ebből nem engedtünk, szerencsére odaért a HR-es kolléga és megbeszélte a lakópark embereivel, hogy ki lesz fizetve a maradék 10%, ne hátráltassanak bennünket. Nagy nehezen felkerült minden a lakásba, hamarosan a villany és légkondi szerelők is megérkeztek és beindulhatott a munka. A ventilátorokkal és a vízmelegítővel viszonylag gyorsan végeztek, a légkondikkal csak este 7 után készültek el. Mivel az ágy még nem volt összerakva és már nagyon fáradtak voltunk, ezt az éjszakát a hotelban töltöttük. Következő nap folytattuk a beköltözést, de erről majd legközelebb.

Vásárlási láz

Az utóbbi időben elkapott bennünket a vásárlási láz, de nem áruházakban, hanem a virtuális térben tört ránk az ellenállhatatlan vágy, hogy pénzt költsünk.

Kiderült, hogy Indiában nagyon jól működik a netről való vásárlás, így viszonylag gyorsan, jó minőségben és korrekt áron juthatunk hozzá a kiválasztott termékhez.
Legutóbb egy számvitellel kapcsolatos könyvet néztem ki magamnak, léteznek különböző online könyváruházak, de épp egyiknél sem volt raktáron ez a könyv. Gondoltam megkeresem a kiadót és utána járok, hogy tudok-e tőlük rendelni. Nekik nincs netes könyvesboltjuk, de nagyon készségesen visszaírtak, hogy küldjek egy "demand draft"-ot és már küldik is a könyvet postaköltség mentesen.
Ki kellett nyomoznom mi az a demand draft. Irány a bank, megkérdezzük az ügyintézőnket, hogy mit is kell csinálni. Kiderült, hogy igazából ez egy csekk, ellenben nem én, hanem a bank állítja ki, így azonnali a garancia, igazolja a bank, hogy van rá fedezet. Ki is töltötte az ügyintéző, néhány aláírás és már a kezemben is volt az igazolás, amit el kellett küldenem a kiadónak. Egy kísérő levél társaságában fel is adtam még aznap (vagyis megkértünk egy céges embert, hogy postázza). Mindez pénteken történt, hétfőn akartam küldeni egy emailt az illetőnek, hogy tudjon róla, küldöm a pénzt. Elment az email, de nem volt rá szükség, mivel pár óra múlva ott volt a könyv, még szombaton feladhatták és hétfőn már a kezemben tarthattam. Le voltam nyűgözve, ez Magyarországon biztosan nem ment volna ilyen gyorsan, igaz itt a szombat is munkanap, de akkor is nagyon gyorsak voltak. Az sem utolsó szempont, hogy nem számoltak fel a postaköltséget!

Ezen felbuzdulva az indiai eBay-re is sikeresen beregisztráltam, konkréten videókamera vásárlás céljából. Kinéztem egy jó kis Sony márkájú kamerát, de nem vettem meg egyből, meg akartam nézni élőben mielőtt megrendelem. Szerencsére Surat-ban volt alkalmam a kezembe venni és megtanulmányozni. A neten kedvezőbb áron kínálták, természetesen garanciával, ezért nem gondolkodtam tovább, megrendeltem.
Netbankos utalással fizettem ki az árut, az a jó az egész rendszerben, hogy csak akkor kapja meg az eladó a pénzét, ha én visszaigazolom, hogy megkaptam a terméket és minden rendben van vele. Pár napon belül meg is érkezett a gép, nagyon biztonságosan becsomagolva, "bevarrva" és kifogástalan állapotban.
Kipróbáltam, minden rendben volt, ezek után örömmel jeleztem vissza az eladónak.
Rendeltem hozzá még egy memóriakártyát is, ami még nem érkezett meg, de tájékoztattak róla, hogy szombaton elindították. Peti is rendelt magának egy fényképezőgépet és még egy-két kiegészítőt hozzá, ezek persze már rég fent voltak a beszerzésre váró cikkek listáján, nem hirtelen felindulásból történt vásárlások voltak, csak épp most jött el az idejük.

Mindenesetre veszélyes a dolog, ezzel határtalan lehetőségek tárháza nyílt meg előttünk, aminek csak a pénztárcánk és az akaraterőnk szab határt.