November

Most vettem csak észre, hogy már majdnem egy hónapja nem írtam a blogba. Többek között ez annak volt köszönhető, hogy szerencsére gyorsan telnek a napok és fel sem tűnt, hogy mennyire elszaladtak a hetek.

Azóta szépítgettük a lakást, erről Peti írt itt és itt, volt még egy utunk Suratba, ahol beszereztünk egy vendégágyat és egy könyves szekrényt, végre megtartottuk a lakásavatót és már vendégeink is voltak.

Az aktuális témára váltva, a tegnapi események mindenkit felzaklattak, azért ez már kezd kicsit sok lenni. Idén ez már a 7. terrortámadás, csak a korábbiaknak nem volt akkora visszhangja és annyi áldozata sem. Bár már bőven 300 halálos áldozat felett járunk, ha összeszámoljuk hányan vesztették életüket az idei támadásokban.
Vajon meddig lehet ezt még fokozni? Mi értelme van az ártatlanok legyilkolásának? Miért nem képesek tenni valamit a terrorizmus ellen? Jó lenne ha valaki válaszolna ezekre a kérdésekre, de az még jobb lenne, ha eljutnánk arra a szintre, ahol nincs erőszak, kegyetlenség és agresszivitás. Sajnos naiv dolog ilyesmiben reménykedni, látva Indiát, a sok egyszerű embert, akiknek könnyen be lehet magyarázni bármit és rávenni őket, hogy vakon kövessék a parancsokat. Mindig lesznek rosszindulatú emberek és mindig találni fognak bábukat, akiket az orruknál fogva vezethetnek és rávehetnek mindenféle őrültségekre.
Egy ekkora országban, ahol egymilliárdan élnek nem biztos, hogy olyan jó dolog a demokrácia, Kínához hasonlóan kellene vezetni az országot, más módszerekkel képtelenség ennyi embert kordában tartani. Ki tudja mi segítene megoldani a terrorizmus kérdését, egy biztos, lassan ideje lenne komolyabban foglalkozni a problémával. A mostani események remélhetőleg felrázzák egy kicsit a politikusokat és végre megpróbálnak tenni valamit, hogy elkerüljék a jövőben az ilyen eseteket. Na, de erről ennyit, nem szeretnék többet politizálni, legyen ez a nagyok dolga, mi csak kis halak vagyunk az óceánban, akik próbálnak túlélni.

A kedves ismerősök és rokonok megnyugtatása végett, egyébként nem látom annyira tragikusnak a helyzetet. Szerencsére elég távol vagyunk Bombaytól, ebben az ipari kisvárosban pedig biztos, hogy nem fog robbantani senki, itt nincs semmi, ami érdekelheti a terroristákat. Bombay is vissza fog rázódni a hétköznapokba és remélhetőleg nem lesz újabb támadás. Sok mit nem lehet tenni, kerülni kell a zsúfolt helyeket és bízni a szerencsénkben, hogy az őrangyalunk velünk van és még nem jött el a mi időnk.

Egyszer már átéltem hasonlót, ott voltam Londonban, amikor volt a július 7.-i terrortámadás. Akkor egy kicsit közelebb voltam a "tűzhöz" és sokkal jobban fel is zaklattak az események. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy mennyire nyugodtan fogadták a híreket az angolok, ők már belenyugodtak, hogy egy világvárosban élnek, ahol ilyesmi bármikor megtörténhet. Hát, én nem szeretném ezt megszokni, de állandó félelemben sem élhetünk, az emberrel bárhol és bármikor történhet valami, nem kell ahhoz a világ másik felére elmenni. Az én módszerem az, hogy ha veszélyes helyzetbe kerülök vagy mondjuk csak repülőre ülök, akkor arra gondolok, nekem még dolgom van a világban, nem halhatok meg, nem tehetem ezt meg a szeretteimmel. A sors útjai kifürkészhetetlenek, éppen ezért mindig bízni kell abban, hogy van valaki fönt, aki vigyáz ránk és nem hagyja, hogy bajunk essen.

Ígérem legközelebb vidámabb írással jelentkezem.