Még valami

A helyiek szerint a költözködésünk azért ütközött ennyi akadályba, először is, mert rossz napot választottunk az átköltözésre, másodszor pedig, mert nem tartottunk lakásavatót mielőtt itt aludtunk.

Mint megtudtuk a szombat a legrosszabb nap a költözésre, de mikor máskor tettük volna, ha egyszer az a szabadnapunk. Még szerencse, hogy nem aludtunk itt egyből, némiképp javított a helyzeten, hogy vasárnap volt az első itt töltött éjszaka. A holdállásról és a csillagokról ne is beszéljünk, ki tudja azok milyen hatással voltak minderre.

Na és a lakásavató, nálunk ugye az a szokás, hogy beköltözés után avatjuk fel a lakást, Indiában addig nem lehet a lakásba beköltözni, amíg nem lett felszentelve és nem mondtak el néhány imát érte. Ilyenkor virágokkal díszítik fel a bejáratot és szőnyegeket terítenek le, amin ülve mondják el az imákat. Épp tegnap szentelték fel az egyik szomszéd lakást, így volt alkalmam végighallgatni a szertartást.
Mindenképp be kell pótolnunk a felavatást, nem vállalhatjuk a kockázatát annak, hogy bármiféle rontás és baj érjen bennünket emiatt. Hamarosan keríteni fogunk rá alkalmat.

Még egy jó hír. Ma csodával határos módon reggel háromnegyed kilenckor megjelent a mosógépszerelő és negyed óra múlva már működött is a gép. Valami elektromos panelt kellett kicserélni benne. Azóta már a harmadik adag ruhát mosom, ennyire még sohasem örültem annak, hogy moshatok.