Hétfő reggel

Nem volt egyszerű a mai reggel, ha nem a saját szememmel láttam volna, komolyan mondom el se hiszem. A közel tíz perces autóút alatt, amíg beértünk a munkahelyre annyi szabálytalanságot láttam, mint otthon egy hónap alatt se.
Nagy nehezen kiverekedtük magunkat az utcából, a még mindig tartó építkezés továbbra is folyamatos úttorlaszt biztosít. Kikanyarodunk az útra, egy fekete kocsi szerencsétlenkedik előttünk, Peti meg is előzi, hogy haladjunk. Ekkor jön szembe egy teherriksa megpakolva, természetesen szabálytalanul, hisz az út elvileg egyirányú. Megzavarodik, és nem tudja melyik oldalon kell mennie, elkezdi rángatni a kormányt, de Peti dudálással helyre rakja a dolgokat és kikerül bennünket. Lekanyarodunk, fordulnánk ki a másik útra, amikor oldalról hirtelen elénk vág a fekete kocsi. Ismét dudálás, majd szolidabb káromkodás közepette kikanyarodunk. A fekete kocsi sofőrje rendesen rálép a gázra, nehogy vissza találjuk előzni, majd hirtelen felhajt az autópályára, úgy hogy körbe sem néz... Riksák és motorosok kerülgetése után odaérünk a kereszteződéshez, ahol a lámpák ellenére hihetetlen káosz uralkodik. Zöld jelzést kapunk és elindulunk, de így is csak folyamatos dudálás közben tudunk átjutni. Végre a mellékúton vagyunk, semmi extra, egy-két motoros, riksa jön szembe, de ez már fel sem tűnik. Két perccel később egy kb. másfél autónyi úton egy teherautó jön szembe, miért is húzódna le, áá, dehogy, legalább egy kicsit, hogy ne kelljen a bokorba mennünk. Épp elférünk, majd rákanyarodunk a Richterhez vezető útra, végre beérünk. Azt hiszem sikerült felébredni, egyébként is szörnyű az itteni vezetési stílus, de úgy tűnik a hétfő reggel itt is kritikus. Még jó, hogy India azon részén élünk, ahol legrosszabb a közlekedési morál.