Sonkával álmodó

Még egy bejegyzés mára, mielőtt elfelejteném a történteket. Ma reggel amikor felébredtem, tisztán emlékeztem az álmom legfontosabb momentumára, amely egy sonkával teli hűtő volt. Arra emlékszem, hogy egy fehér családnál voltam, ahol valamilyen oknál fogva benéztem a hűtőjükbe és szebbnél szebb felvágottakat, sonkákat és szalámikat láttam. Egyből meg is kérdeztem, hogy honnan van az ellátmány, amire azt válaszolták, hogy Amerikából küldték a rokonok csomagban.

Nem vagyok otthon nagy húsevő, nem vágyom minden nap húsra, de ha nincs, akkor valahogy jobban ki van rá éhezve az ember. Persze hoztunk otthonról valamennyi szalámit és májkrémet, de azt be kell osztani, mi marad későbbre, ha már az első hetekben felfaljuk a készletet?! Még tavaly lefagyasztottunk egy kevés Bombayban beszerzett sonkát, amit a múlthéten kiolvasztottunk, lett belőle jó kis rakottkrumpli, kétszer jutott reggelire és már vége is lett. Azóta nem ettünk semmi ilyesmit, csak zöldséges kajákat. Tegnap este például Peti összedobott egy paradicsomos-mozzarellás salátát, ami nagyon finom volt, persze megjegyeztem, hogy már csak a sült húsi hiányzik mellőle. Vannak jó vega kaják, amikkel még jól is lehet lakni, de a húst mégsem lehet pótolni semmivel. Azt hiszem, jövőhét végére mindenképp beiktatunk egy húsbeszerző körutat Bombayba.

Szúnyoginvázió per asztalosok

Miután visszajöttünk, az azt követő héten elkezdtek dolgozni az asztalosok, ami azt jelenti, hogy végre készül a konyhabútor. Már 11. napja dolgoznak rajta, közben volt két munkaszüneti nap (egy hónapon belül kettő!) és nekünk sem volt mindig alkalmas, hogy jöjjenek. Egyelőre még mindig nem tudni, hogy mikorra végeznek, haladgatnak, de számomra hihetetlenül lassúnak tűnik a tempó. Mindezzel két probléma van, az egyik, hogy emiatt nekem itthon kell ülnöm és szemmel tartani az embereket, mert ugye mégsem hagyhatjuk, hogy idegenek egyedül mászkáljanak a lakásban. Ezzel bent a cégnél is egyetértettek, sőt ők javasolták, hogy valamelyikőnk maradjon itthon, amíg tart a munka. A mobil internetnek köszönhetően tudom követni a benti eseményeket, megkapom a céges emaileket, de mégsem tudok annyi mindent intézni, mint ha az irodában lennék. Volt már példa arra is, hogy Peti maradt itthon, engem pedig bevitt, hogy intézzem, ami fontos. Neki több emberrel kell beszélni, több dolgot kell intéznie, ezért értelemszerűen többnyire én maradok itthon az asztalosokkal.

Most még eggyel több okom is volt arra, hogy itthon maradjak, valószínűleg a fogorvosnál összeszedtem valami bacit és kicsit ledöntött a lábamról. Fej- és torokfájás, nátha, némi köhögés és hőemelkedés. Sehol máshol nem voltam múlt szombaton és másnap kezdődött az egész nyavalya, szóval tuti a fogorvosnál ragasztották rám. Egy órán keresztül ültem ott nyitott szájjal, közben jöttek-mentek az emberek és ez pont elég volt összeszedni valami betegséget.
Dokihoz nem akartam menni, csak telenyomott volna antibiotikummal, inkább akkor aspirin, C-vitamin és gyógytea, már jobban vagyok, remélhetőleg a hétvégére kutya bajom se lesz.

Visszatérve az asztalosokhoz, a másik gond a lassúságon kívül, hogy sötétedésig dolgoznak, ami még nem lenne baj, de alkonyatkor megjelennek a szúnyogok és szép lassan beszivárognak a lakásba. Mivel embereink a munka nagy részét a folyosón végzik, ezért nyitva kell hagyni a bejárati ajtót és még az erkélyajtó is nyitva van, mert a szükséges anyagokat és szerszámokat ott tárolják.
Mi már mindenféle módszerrel próbálkoztunk a kis vérszívók hatástalanítása érdekében, füstölőt raktunk az ajtó elé, hogy egyáltalán be se jöjjenek, ez néhány delikvenst elriasztott, de továbbra is sokan versenyben maradtak. Miután a munkások elmentek, bevetettük a vegyi fegyvert és minden lehetséges tartózkodási helyre befújtunk, ez már hatásosabbnak bizonyult. A megmaradt játékosokat pedig "teniszütővel" próbáltuk levadászni, beszereztünk még egy ütőt, hogy mindketten "gyilkolhassunk". Néhány órás küzdelem után szépen megfogyatkozott a kis dögök száma, már csak a legélelmesebbek maradtak meg a végére. Ahogy lenéztünk a kanapé mellé mindenhol elpusztult szúnyogok tetemeit találtuk, jó kis irtást rendeztünk, persze közben mi is szereztünk néhány csípést.

A tusoló ablakán nincs szúnyogháló, így ott folytatódott az előadás. Engem már nem is érdekelt, hogy fogmosás közben beszereztem még két csípést, gyorsan letusoltam és bemenekültem a hálóba. A következő felvonás színhelye a háló, ahol az ágy alatt megbújó vérszívók persze csak akkor merészkednek elő, amikor már majdnem álomba szenderülünk. Volt néhány esténk, amikor alig aludtunk pár órát miattuk, felváltva keltünk fel Petivel, amikor már nem bírtuk tovább az állandó csípéseket. Az egyik este az arcomat csipkedték össze, mivel csak az volt ki a takaró alól, ekkor kipattantam az ágyból és öt-hat példányt leöltem, kicsit később Peti is legalább ennyi tetemet produkált. A legutóbbi nagy irtásunk óta már csak néhány kóbor szúnyog téved be a hálóba, ami köszönhető az elektromos szúnyogriasztónak, és hogy állandóan csukjuk az ajtót.

Többnyire a fent említett okok miatt nagyon várjuk, hogy végezzenek az asztalosok és a fürdőkbe is kerüljön végre szúnyogháló. Azt hiszem, új időszámítást kezdhetünk, ha túl leszünk ezen az egész procedúrán.

Fogdokinál

Tegnap reggel a fogorvosnál kezdtünk Petivel, 9 órára kellett mennünk, de a fogdoki csak fél 10 körül esett be. Az asszisztensek addig előkészítették a szükséges eszközöket, majd a papírmunkával foglalatoskodtak. Hamarosan beszólítottak és egyből el is kezdték fúrni a fogamat, semmi érzéstelenítés. Gondoltam, ez így szuper lesz, de ha fáj csak abbahagyja, szerencsére nem volt elviselhetetlen. Erre közli a doki, hogy mégsem csak töméscsere lesz, hanem gyökérkezelni kell, mert nagyon mély a lyuk és továbbra is fájni fog, ha nem szedik ki az ideget. Biztos, ami biztos rákérdeztem, hogy mindenképp szükség van-e a beavatkozásra, ő persze továbbra is határozottan állította, hogy igen. Ok, akkor legyen, a fogfájásnál nincsen rosszabb, tegyék meg, amit lehet. Odajött egy asszisztens és egy kis könyvben levő ábrák alapján elmagyarázta, hogy mit fognak csinálni, majd beadott egy érzéstelenítőt és kiküldött a váróba, hogy zsibbadjak. Peti közben bement a céghez, felhívtam, hogy tájékoztassam a fejleményekről és hogy nem kell sietnie, mert visszamegyek még egy körre. Behívtak, beültettek egy másik székbe, majd egy perc múlva mondják, hogy ne haragudjak, de át kellene ülnöm egy másik székbe, mert van egy idős hölgy, aki 160 kg körül van és ez a szék neki jobban megfelelne. Átültem, a nénit bevezették, rögtön el is határoztam, hogy hozzákezdek a fogyókúrához, és magamban azon tűnődtem, hogy hogyan lehet ennyire elhízni a vegetáriánus koszttól. Elég könnyen, hisz az ember sokkal kevesebb fehérjét eszik, ami azt jelenti, hogy több szénhidrátot és zsiradékot visz be a szervezetbe, hogy jóllakjon, ennyit az indiai kajákról, senki ne gondolja, hogy a vega koszttól nem lehet hízni, sőt.

Visszatérve a fogorvosi beavatkozáshoz, egy női fogorvos vett kezelésbe és folytatta a furkálást, benyomott valami anyagot a gyökerekhez, majd várni kellett, hogy hasson. 6-8 perc múlva nekilátott az idegek kihúzgálásának, egy kicsit éreztem, időnként olyan volt, mintha egy tűt szúrnának az ínyembe, de a legborzasztóbb az volt, amikor láttam, hogy milyen hosszú az a bizonyos csavaros tű, amivel nyúlkál a számba. Ki lehetett bírni, csak kellemetlen, amikor nem tudja az ember, hogy lesz-e még rosszabb és hogy mikor lesz vége. Kaptam egy ideiglenes tömést, felírtak két napra fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt, szombat reggel pedig mehetek a következő fordulóra. Legalább még háromszor mennem kell, mert koronát is rakni fog a fogamra és mindez kb. 40 ezer forintunkba lesz. Fogalmam sincs, hogy otthon mennyi egy ilyen móka, még nem volt szerencsém hozzá, de gondolom hasonló árban lehet ilyen kellemes programokra befizetni. Úgy hogy a következő pár hétre egy fix programunk már biztosan van.

Happy New Year!

Akinek személyesen vagy egyéb más formában még nem kívántam Boldog Újévet, akkor most megteszem: kívánok mindenkinek nagyon jó egészséget és sok szerencsét, alakuljon minden úgy, ahogyan szeretnétek.

Egy hónapra ismét sikerült eltűnnöm, otthon voltunk néhány hetet, pihentünk, karácsonyoztunk, rengeteget ettünk, a családdal, barátokkal találkoztunk, mint mindig, persze most sem sikerült mindenkivel, talán legközelebb összejön.
Jelentem, az idegeink kisimultak, kikerekedve (húst hússal ettünk, mert ugye itt nem lehet), újult erővel tértünk vissza Indiába, hogy belevágjuk az idei év kihívásaiba.

Egészen sima utunk volt visszafelé, a repülőn is szimpatikus személyzetet fogtunk ki, a reptéren is megúsztuk és egy bőröndnyi "ellátmánnyal" átjutottunk a vizsgálaton, ami csak annak volt köszönhető, hogy épp teaszünetet tartottak, majd az autóúton is minden rendben volt. A lakást jó körülmények között találtuk, szerencsére nem borított mindent vastagon por, sokkal jobb állapotok fogadtak, mint a korábbi lakásban. Épp nyugtázni készültünk, hogy milyen jó utunk volt, amikor ki akartam venni a bőröndből a papucsomat és látom, hogy a lakat hiányzik róla, feltörték... Kinyitottam, úgy tűnt nem hiányzik semmi, akkor vettem észre, hogy a parfüm eltűnt a táskából. Két 30 ml-es DKNY parfüm volt egyedi csomagolásban, ami kb. 8000 forintba került tavaly októberben egy duty free shopban, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy képesek voltak ezért feltörni a bőröndömet és persze azt is tönkretették, amikor levágták a lakatot. Szomorú és szánalmas, hogy idáig süllyedtek a biztonságiak Ferihegyen, mert hol máshol csinálták volna, ők világították át a bőröndöt és leadták a drótot, hogy melyiket kell felnyitni. Erre nem nagyon tudok mit mondani, csak annak örülök, hogy Petire hallgattam és a kamerát felvittem magammal a gépre. És még ezeknek van képük sztrájkolni, követelődzni azt mindenki tud, a kötelesség, becsület, tisztesség már csak hallomásból ismert fogalmak. Meddig süllyedhetünk még, vajon hány ember van még az országban, aki tiszta lelkiismerettel, becsülettel dolgozik? Ez csak költői kérdés volt, inkább nem szeretném tudni rá a választ, csak elszomorít, hogy ennyire nem tisztelik az emberek egymást, gátlástalanul, arcátlanul lopnak attól, aki megdolgozott azért, amije van.

A repülőút még egy meglepit tartogatott a számomra, kicsit el kezdett fájni a fogam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget. Azóta már eltelt 3 nap, de csak nem akarta abbahagyni, ezért ma elmentünk a fogdokihoz, akihez már Petinek is volt szerencséje. A rendelő átépítés alatt van, még jó, hogy kiszúrtam az új helyet, ahova ideiglenesen költözött, bementünk és 5 perc múlva már fogadtak is. Megnézte a doki a fogamat, majd gyors csinált egy röntgent, ami kivetítette a monitorra, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem kell gyökérkezelni, csak két tömés között lett egy kis lyuk, ami pont olyan helyen van, hogy fáj. Hétfőn reggel 9-re kaptam is időpontot, reméljük egy alkalom elég lesz és szépen meg fogja csinálni a töméseket. Normálisnak tűnt a doki és még angolul is nagyon jól beszélt, na de majd hétfőn meglátjuk, hogy mit mondok a kezelés után, addig is próbálok nem gondolni rá.

Nem mondhatni, hogy eseménytelenül kezdődött az év, de azt mondom, nem a problémákra kell koncentrálni, hanem a megoldásra, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor azzal magunknak és a környezetünknek is jót teszünk.