Szúnyoginvázió per asztalosok

Miután visszajöttünk, az azt követő héten elkezdtek dolgozni az asztalosok, ami azt jelenti, hogy végre készül a konyhabútor. Már 11. napja dolgoznak rajta, közben volt két munkaszüneti nap (egy hónapon belül kettő!) és nekünk sem volt mindig alkalmas, hogy jöjjenek. Egyelőre még mindig nem tudni, hogy mikorra végeznek, haladgatnak, de számomra hihetetlenül lassúnak tűnik a tempó. Mindezzel két probléma van, az egyik, hogy emiatt nekem itthon kell ülnöm és szemmel tartani az embereket, mert ugye mégsem hagyhatjuk, hogy idegenek egyedül mászkáljanak a lakásban. Ezzel bent a cégnél is egyetértettek, sőt ők javasolták, hogy valamelyikőnk maradjon itthon, amíg tart a munka. A mobil internetnek köszönhetően tudom követni a benti eseményeket, megkapom a céges emaileket, de mégsem tudok annyi mindent intézni, mint ha az irodában lennék. Volt már példa arra is, hogy Peti maradt itthon, engem pedig bevitt, hogy intézzem, ami fontos. Neki több emberrel kell beszélni, több dolgot kell intéznie, ezért értelemszerűen többnyire én maradok itthon az asztalosokkal.

Most még eggyel több okom is volt arra, hogy itthon maradjak, valószínűleg a fogorvosnál összeszedtem valami bacit és kicsit ledöntött a lábamról. Fej- és torokfájás, nátha, némi köhögés és hőemelkedés. Sehol máshol nem voltam múlt szombaton és másnap kezdődött az egész nyavalya, szóval tuti a fogorvosnál ragasztották rám. Egy órán keresztül ültem ott nyitott szájjal, közben jöttek-mentek az emberek és ez pont elég volt összeszedni valami betegséget.
Dokihoz nem akartam menni, csak telenyomott volna antibiotikummal, inkább akkor aspirin, C-vitamin és gyógytea, már jobban vagyok, remélhetőleg a hétvégére kutya bajom se lesz.

Visszatérve az asztalosokhoz, a másik gond a lassúságon kívül, hogy sötétedésig dolgoznak, ami még nem lenne baj, de alkonyatkor megjelennek a szúnyogok és szép lassan beszivárognak a lakásba. Mivel embereink a munka nagy részét a folyosón végzik, ezért nyitva kell hagyni a bejárati ajtót és még az erkélyajtó is nyitva van, mert a szükséges anyagokat és szerszámokat ott tárolják.
Mi már mindenféle módszerrel próbálkoztunk a kis vérszívók hatástalanítása érdekében, füstölőt raktunk az ajtó elé, hogy egyáltalán be se jöjjenek, ez néhány delikvenst elriasztott, de továbbra is sokan versenyben maradtak. Miután a munkások elmentek, bevetettük a vegyi fegyvert és minden lehetséges tartózkodási helyre befújtunk, ez már hatásosabbnak bizonyult. A megmaradt játékosokat pedig "teniszütővel" próbáltuk levadászni, beszereztünk még egy ütőt, hogy mindketten "gyilkolhassunk". Néhány órás küzdelem után szépen megfogyatkozott a kis dögök száma, már csak a legélelmesebbek maradtak meg a végére. Ahogy lenéztünk a kanapé mellé mindenhol elpusztult szúnyogok tetemeit találtuk, jó kis irtást rendeztünk, persze közben mi is szereztünk néhány csípést.

A tusoló ablakán nincs szúnyogháló, így ott folytatódott az előadás. Engem már nem is érdekelt, hogy fogmosás közben beszereztem még két csípést, gyorsan letusoltam és bemenekültem a hálóba. A következő felvonás színhelye a háló, ahol az ágy alatt megbújó vérszívók persze csak akkor merészkednek elő, amikor már majdnem álomba szenderülünk. Volt néhány esténk, amikor alig aludtunk pár órát miattuk, felváltva keltünk fel Petivel, amikor már nem bírtuk tovább az állandó csípéseket. Az egyik este az arcomat csipkedték össze, mivel csak az volt ki a takaró alól, ekkor kipattantam az ágyból és öt-hat példányt leöltem, kicsit később Peti is legalább ennyi tetemet produkált. A legutóbbi nagy irtásunk óta már csak néhány kóbor szúnyog téved be a hálóba, ami köszönhető az elektromos szúnyogriasztónak, és hogy állandóan csukjuk az ajtót.

Többnyire a fent említett okok miatt nagyon várjuk, hogy végezzenek az asztalosok és a fürdőkbe is kerüljön végre szúnyogháló. Azt hiszem, új időszámítást kezdhetünk, ha túl leszünk ezen az egész procedúrán.