Akinek személyesen vagy egyéb más formában még nem kívántam Boldog Újévet, akkor most megteszem: kívánok mindenkinek nagyon jó egészséget és sok szerencsét, alakuljon minden úgy, ahogyan szeretnétek.
Egy hónapra ismét sikerült eltűnnöm, otthon voltunk néhány hetet, pihentünk, karácsonyoztunk, rengeteget ettünk, a családdal, barátokkal találkoztunk, mint mindig, persze most sem sikerült mindenkivel, talán legközelebb összejön.
Jelentem, az idegeink kisimultak, kikerekedve (húst hússal ettünk, mert ugye itt nem lehet), újult erővel tértünk vissza Indiába, hogy belevágjuk az idei év kihívásaiba.
Egészen sima utunk volt visszafelé, a repülőn is szimpatikus személyzetet fogtunk ki, a reptéren is megúsztuk és egy bőröndnyi "ellátmánnyal" átjutottunk a vizsgálaton, ami csak annak volt köszönhető, hogy épp teaszünetet tartottak, majd az autóúton is minden rendben volt. A lakást jó körülmények között találtuk, szerencsére nem borított mindent vastagon por, sokkal jobb állapotok fogadtak, mint a korábbi lakásban. Épp nyugtázni készültünk, hogy milyen jó utunk volt, amikor ki akartam venni a bőröndből a papucsomat és látom, hogy a lakat hiányzik róla, feltörték... Kinyitottam, úgy tűnt nem hiányzik semmi, akkor vettem észre, hogy a parfüm eltűnt a táskából. Két 30 ml-es DKNY parfüm volt egyedi csomagolásban, ami kb. 8000 forintba került tavaly októberben egy duty free shopban, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy képesek voltak ezért feltörni a bőröndömet és persze azt is tönkretették, amikor levágták a lakatot. Szomorú és szánalmas, hogy idáig süllyedtek a biztonságiak Ferihegyen, mert hol máshol csinálták volna, ők világították át a bőröndöt és leadták a drótot, hogy melyiket kell felnyitni. Erre nem nagyon tudok mit mondani, csak annak örülök, hogy Petire hallgattam és a kamerát felvittem magammal a gépre. És még ezeknek van képük sztrájkolni, követelődzni azt mindenki tud, a kötelesség, becsület, tisztesség már csak hallomásból ismert fogalmak. Meddig süllyedhetünk még, vajon hány ember van még az országban, aki tiszta lelkiismerettel, becsülettel dolgozik? Ez csak költői kérdés volt, inkább nem szeretném tudni rá a választ, csak elszomorít, hogy ennyire nem tisztelik az emberek egymást, gátlástalanul, arcátlanul lopnak attól, aki megdolgozott azért, amije van.
A repülőút még egy meglepit tartogatott a számomra, kicsit el kezdett fájni a fogam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget. Azóta már eltelt 3 nap, de csak nem akarta abbahagyni, ezért ma elmentünk a fogdokihoz, akihez már Petinek is volt szerencséje. A rendelő átépítés alatt van, még jó, hogy kiszúrtam az új helyet, ahova ideiglenesen költözött, bementünk és 5 perc múlva már fogadtak is. Megnézte a doki a fogamat, majd gyors csinált egy röntgent, ami kivetítette a monitorra, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem kell gyökérkezelni, csak két tömés között lett egy kis lyuk, ami pont olyan helyen van, hogy fáj. Hétfőn reggel 9-re kaptam is időpontot, reméljük egy alkalom elég lesz és szépen meg fogja csinálni a töméseket. Normálisnak tűnt a doki és még angolul is nagyon jól beszélt, na de majd hétfőn meglátjuk, hogy mit mondok a kezelés után, addig is próbálok nem gondolni rá.
Nem mondhatni, hogy eseménytelenül kezdődött az év, de azt mondom, nem a problémákra kell koncentrálni, hanem a megoldásra, ha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor azzal magunknak és a környezetünknek is jót teszünk.