Februári kaland II.

Az utazásunk ezen része februárban volt és ráadásul most már május van, ezért leírom a történteket mielőtt teljesen kimennek a fejemből a részletek.

Kocsival jöttünk le a hegyekből, nagyon látványos volt a táj, sajnáltam is rendesen, hogy a hajókázáson és az elefánt “ride”-on kívül nem volt több alkalmam ismerkedni a környezettel. Na, de utunk nagy része még előttünk állt, így nem volt értelme bánkódni. Az autó Madurai városába vitt bennünket, ahol egy különleges templom együttest terveztünk megnézni. Ezt megelőzően egy hotel éttermében ebédeltünk, ahol csak vegetáriánus étellel tudtak szolgálni, aminek nem kimondottan örültünk. A sofőrrel megbeszéltük, hogy megvár, elvisz a templomhoz, utána pedig a reptérre is kivisz bennünket.

A templom elég nagy csalódást okozott, főleg Petinek, hisz már régóta szerette volna lefotózni ezt a díszes építményt. Ennek egyetlen akadálya az volt, hogy felújítás alatt állt az épület és körbe volt állványozva az egész. Mi be se mentünk belülről megnézi, elment tőle a kedvünk, erről nem tájékoztatták sehol a turistákat, hogy ilyesmi várható. Sétálgattunk az utcán, ameddig Szilviék körbejártak és próbáltuk terelni az árusokat, akik persze messziről kiszúrtak minket. A sofőr szerzett egy idegenvezetőt, aki szintén bement a templomba, előtte pedig egy helyi kézműves üzletbe kellett benéznünk. Ilyenkor ez kötelező jellegű, azt mondogatják, hogy nem kell vásárolni, csak nézzük meg. Jó megnézzük és időnként tényleg veszünk egy-két apróságot, ha látunk valami jobbnak és értékesnek tűnő darabot.

Az utcán sétálgatva szemtanúi lehettünk egy megdöbbentő esetnek. Úgy tűnt, hogy egy hajléktalan ember alszik az út szélén, de hamarosan kiderült, hogy már nem él. Fura érzés volt szemtanúja lenni egy ilyen eseménynek, korábban még nem volt hasonló élményem. Fehér lepelbe tekerték az öreget, kapott egy virágfüzért is, majd hamarosan jöttek érte és elszállították. Az viszont meglepett, hogy milyen gyorsan és kulturáltan oldották meg ezt a helyzetet.

Hamarosan folytattuk utunkat miután Szilviék is megtették kötelező szemléjüket a boltban. Irány a repülőtér. Viszonylag korán kiértünk, így még jó ideig várnunk kellett. Kerestünk magunknak ülőhelyet és próbáltuk elviselni az arcunkba bámuló indiai családokat. A VIP részen valami helyi híresség is felbukkant, fogalmunk sem volt, hogy kicsoda, ezért nem is szenteltünk neki több figyelmet. Következő úticélunk Bangalore volt, ahova késő este érkezett meg a gépünk. Itt taxiba ültünk és egyből a szállást vettük irányba, hogy minél hamarabb lepihenhessünk.

Másnap reggel korán kellett kelnünk, mivel indult a vonatunk Mysore városába, ahol India egyik leghíresebb palotája található. Néhány óra vonatozás után meg is érkeztünk, ahol első dolgunk volt szállást keríteni, hogy lepakolhassuk a csomagjainkat és kényelmesen vehessük nyakunkba a várost. Könnyen megtaláltuk a palotát, riksát sem kellett fognunk, hisz minden gyaloglótávolságon belül volt. Jó óra alatt körbesétáltuk a nyitott termeket, közben pedig a bejáratnál kapott angol nyelvű audio idegenvezetőnk duruzsolt a fülünkbe. Bent nem lehetett fényképezni, de az udvart kárpótolt bennünket mindezért. Hamarosan meg is éheztünk a sok sétálástól és azon kezdtünk gondolkodni, hogy hol együnk valami finomat. Találtunk egy jónak tűnő helyet, azonban kicsit gyanús volt, hogy túl hamar kihozták az ételeket. Én egy makarónit rendeltem, ami véletlenül sem hasonlított az igazira és az íze is elég érdekes volt. Ekkor még nem sejtettem, hogy a rendelésem milyen következményekkel fog járni. De erről majd legközelebb…