Már egy hónap is eltelt mióta utoljára írtam a blogba, pedig történt néhány dolog, ami említésre méltó. Többek között annak is volt köszönhető a hanyagságom, hogy esténként be sem kapcsoltuk a gépet, ennek okai: a nagy meleg, késői hazaérkezés a munkából és gyenge internet kapcsolat.
Az utóbbi időben bőven akadt munkánk, így napi 8-10 órás számítógép előtt töltött idő után valahogy nem vágytunk további monitor bámulásra. Az internetkapcsolat minősége nagyon hullámzó, időnként teljesen jó, máskor kritikán aluli. A meleg pedig egyre csak fokozódott, állandósult a lakáson belüli 30 fok, ez azt hiszem nem igényel további magyarázatot.
De nézzük mik is történtek az elmúlt hetekben:
Fogszabályozás
Szerdán volt három hete, hogy ismét ellátogattunk a fogdokihoz. Azt gondoltam, hogy felrakja az alsó fogszabályozót, de nem tette, helyette kaptam két-két fémgyűrűt az alsó ötös és hatos fogaimra. Igazából semmit sem mondott, csak annyit, hogy egy hét múlva megint menjek. Jó rendben, addig meg majd szokom az új elemeket a számba. Az első pár napban elég kellemetlen volt, a külső oldalon van egy fém kampó, ami rágáskor persze beleakadt a számba/arcomba. A fémgyűrű belső széle pedig a nyelvemet vágta egy kicsit. Azóta ezeket a hatásokat már észre sem veszem, pár nap után megszoktam. Az alsó fogszabályozó feltétele előtt azért még volt egy kis bonyodalom, felhívtak a rendelőből, hogy menjek később, oké nem gond, aztán másnap hívnak, hogy ne is menjek egyáltalán, majd csak 3 hét múlva. Na erre bepipultam, engem ne rázzon le csak úgy a doki, nekem erre nincs időm, hogy 1 hónapot elvesztegessek. A telefonba nem mondtam semmit, de bementünk a rendelőbe, hogy tisztázzuk ezt a dolgot. A fogszabályozós orvos havonta csak kétszer jön, ezért a rendelő tulajával beszéltünk, hogy legyen szíves intézkedjen és beszéljen a kollégájával. Nem kellett kétszer kérni, rendes fazon a doki, el is intézte, hogy mégse töröljék az időpontot.
Végre felkerült az alsó fogszabályozó, az egyik egyesemre nem rakott brakettet (kis műanyag vacak, amit a fogamra ragaszt), mivel előbb a mellette lévőt kell kiegyenesíteni, hogy arra is ráférjen. Most se volt túl bőbeszédű a fogdoki, megcsinálta a dolgát, aztán viszont látásra. Jó lett volna hallani véleményt arról, hogy szerinte hogyan alakulnak a fogaim, mennyire állok jól, de semmi. Legközelebb nem hagyom magam, szeretném tudni, hogy milyenek a kilátások és vajon mikor szabadulhatok meg a fogív-tágítótól. Reméljük jövő héten közlékenyebb lesz.
Ajurvédikus masszázs
A múlt hónapban az újsággal együtt jött egy hirdetés amiben egy damani ajurvédikus centrumot reklámoztak. Már korábban is láttuk, hogy megnyílt ez a hely, de még nem szántuk rá magunkat, hogy megnézzük. Most végre megtettük, kértünk nekem időpontot és kipróbáltam milyen is egy igazi indiai masszázs.
Eddig három alkalommal vettem részt kezelésen, az első kettő “full body massage” (teljes test masszázs) a harmadik pedig “Elakizhi” névre hallgatott. Az első típus esetén az ember teljes testét masszírozó mozdulatokkal bedörzsölik olajjal a lábujjtól egészen a nyakig. Ha valaki kéri, akkor fej vagy arcmasszázst is kaphat emellé, a fejmasszázs nekem annyira nem jött be, mert utána a kihulló hajszálak rám ragadtak és az nagyon kellemetlen tud lenni, ha az ember tetőtől talpig olajos. Két masszőrrel találkoztam, aki az első alkalommal masszírozott ő sokkal precízebb volt és kevesebb olajat használt, amit utólag tudtam csak értékelni, amikor a másik masszőr annyit rám öntött, hogy kapaszkodnom kellett az ágyba nehogy lecsússzak.
Az Elakizhi kezelés már sokkal figyelemre méltóbbnak bizonyult, itt külön masszírozó keveréket készítettek és egyszerre ketten “dolgoztak” rajtam, hogy beleférjen egy órába a művelet. Először itt is bekentek a szokásos olajjal, majd következett a keverék, amit felmelegítettek és vászonanyagba csavart gyógynövényeket mártottak bele, majd ezt dörgölték a bőrömbe. Kellemes volt a meleg, teljesen ellazította az izmaimat és mellette olyan volt mintha bőrradírral kentek volna be. Természetesen a bőrnek is jót tesznek a hatóanyagok, nem csak az izomnak. Végül nyakig olajosan be kellett ülnöm egy gőzkabinba és kb. 10 percet izzadtam. Elég vicces volt a fülke, olyan volt mint egy fél szekrény aminek a tetejére egy lyukat vágtak, belülre pedig beraktak egy széket. A lyukon kellett kiraknom a fejemet, amit letakartak egy törölközővel, az ajtót pedig rám zárták. Aki klausztrofóbiás annak semmiképp sem ajánlanám. Ezt követte a tusolás, lemostam magamról a barnás olajat, majd kicsúszkáltam a fürdőből és felöltöztem.
Azt hiszem menni fogok még máskor is és benevezek az utóbbi kezelésre, talán még újakat is kipróbálok, de azért az igazi, jó kis svédmasszázzsal nem veszi fel a versenyt az teljesen bizonyos.
Bombayi vendégek
Két hete vendégeink voltak, Bombayból látogatott meg bennünket Tibor és a felesége, Julcsa. Erről Peti már írt a blogjában, így nem szeretném megismételni a leírtakat, itt elolvashatjátok.
Jövő héten mi látogatjuk meg őket, pénteken munka után bevonatozunk a városba, majd vasárnap este érkezünk vissza. Egy biztos programunk már van, egy ausztrál pasi fog duma színházat tartani 80 nap alatt a föld körül címmel, kíváncsian várjuk vajon hogyan fogja kifigurázni az indiaiakat. A többi program pedig majd adja magát, ami nagyban függ a monszuntól is.
Elefánt Vapiban
Egy elefánt biztos, hogy van Vapiban, vagy legalábbis valahol a környékén lakhat, időnként látjuk feltűnni. A minap ismét találkoztunk vele, nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy ő az vagy talán egy másik, mindenesetre feldobta az esténket és egyből nem bántuk, hogy sokáig maradtunk az irodában.
Leálltunk a kocsival és körbejárt bennünket, közben Peti mobillal próbálta megörökíteni. Megállt mellettünk és láttam ahogy néz, az ormányával a visszapillantót is majdnem lecsavarta. Az ilyen élmények miatt érzi azt az ember, hogy jó Indiában élni. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, sokkal több tényezős a képlet, de időnként kellenek pozitív élmények is, hogy elviselhetőbbé tegyék a hétköznapokat.
Végre megérkezett…
Igen, végre itt van a monszun. Ennyire még soha életemben nem vártam az esőt, mint most. Amikor már annyira meleg van, hogy harapni lehet a párás levegőt, amikor tusolás után 5 percen belül képes leizzadni az ember, ha nem menekül be a legkondis szobába, na akkor már tényleg megváltás az eső. Szerencsére nem aludtam át az első esőt, épp felkeltem és Peti mondja, hogy esőszagot hoz a szél, és be van borulva. Épp neki akartunk kezdeni reggelit készíteni, de akkor hirtelen leszakadt az ég. Egyből szaladtunk mindketten a fényképezőkért és kerestünk egy helyet ahova nem vág be a víz.
Itt szeretném megemlíteni, hogy nemrég én is csatlakoztam a tükörreflexes fényképezőgéppel rendelkezők táborához, Peti nekem ajándékozta a régi gépét, amihez vettem egy új objektívet. Azóta nagyon nagy a lelkesedés, rengeteg tanulnivalóm van még, de élvezem, hogy mennyivel több lehetőséget nyújt egy ilyen fényképező. Egy kis ízelítő az eddig elkészült képekből:
Amint a mellékelt ábra is mutatja, mindenki egyből szaladt ki az esőre. Egyáltalán nem bánták, hogy bőrig áznak, ez szinte szertartás számukra, hogy eláztatják magukat amikor megérkezik a monszun. A gyerekek ugráltak a pocsolyákban, a felnőttek felmentek a tetőre és onnan követték az eseményeket, a srácok pedig kispályás futballmeccset rögtönöztek az udvar közepén. Még az egyik kutyát is lehozták, aki szintén nagyon élvezte a helyzetet.
Bennünket is hívtak, hogy menjünk ki, de mi beértük a fotózással és örültünk, hogy végre mozog a levegő. Fél óra alatt szinte két fokot hűlt a lakás, ilyen eredményt még légkondival is nehéz lett volna produkálni. Nagyon ránk fért már ez a kis enyhülés, bár egy kicsit meg is viselte a szervezetünket a front, mindketten nehezen bírtuk a változást annak ellenére, hogy kellemes.
Ezennel bepótoltam az egy havi elmaradásomat, legközelebb igyekszem hamarabb elmesélni az élményeket, de inkább nem ígérek semmit, ha nincs ihlet, nincs blog sem.
