Kereken hét hónapja vártam ezt a mai napot, hogy miért, csupán azért, hogy végre megszabaduljak a szájpadlásom közepén húzódó dróttól, ami fél centis mélyedést képzett a nyelvemen.
Április végén került fel, hogy tágítsa a felső fogívemet, amit meg is tett, igazából már 3-4 hónap után nagyon szépen állt a felső fogsorom, de mi azért még ráhúztunk pár hónapot. Először azt mondta a doki, hogy 2-3 hónap lesz, oké, abba belenyugodtam, aztán nyáron mentünk haza és még mindig nem került le. Gondoltam augusztus végéig simán kibírom, na de akkor megint azzal állt elő, hogy maradjon még egy hónapot és ez így ment egészen mostanáig. Már az is megfordult a fejemben, hogy ha netán nem akarná kivenni, akkor balhét rendezek, mert már annyira nehezen viseltem. Szerencsére nem kellett, újra érezhetem a szájpadlásomat, fájdalom nélkül nyelhetek és nem kell többé arra ébrednem, hogy beépült a drót a nyelvembe. Azt hiszem erre mondják azt, hogy a szépségért meg kell szenvedni, de tegyük hozzá, hogy első körben itt az egészségről van szó, hisz már korábban is javasolták a fogszabályozást a nyitott harapásom miatt. Mostanra már ez is megszűnt, elől is tudok harapni. :) A felső fogsorom beállt teljesen a helyére, már csak az alsónál van egy fog, amelyik makacskodik egy kicsit. Emiatt otthon folytatnom kell a fogszabályoztatást, de nem bánom, ha már egyszer nekikezdtem, akkor végigcsinálom, legyen tökéletes az eredmény. Sajnos akad néhány lyukas fogam is, azokat még megcsináltatom itt kint, egyrészt olcsóbb, másrészt pedig szeretnék minél hamarabb túlesni rajta, hogy otthon ne kelljen rögtön fogorvoshoz menni, majd csak ellenőrzésre.
Ez a mai nap számomra nagyon nagy előrelépés, aki már átélt hasonlót és egy dróttal a szájában kellett hónapokon keresztül élnie, az bizonyára tudja miről beszélek. Aki pedig nem tapasztalt ilyesmit, annak kívánom, hogy soha ne is kelljen. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikorra fog meggyógyulni a nyelvem...
