Kedden jöttünk vissza Indiába, szerdán nem dolgoztunk az ünnep miatt, csütörtökön pedig közölték velünk, hogy hétvégére kirándulást szerveznek. A helyi bank támogatásának köszönhetően szinte az egész cég jöhetett, a menedzserek és családjaik részére egész hétvégés volt a program, a beosztottjaik pedig csak vasárnapra voltak hivatalosak.
Szombat délután kettőre volt betervezve a busz indulása a cégtől, mondanom sem kell nem sikerült pontosan indulni, igaz kihangsúlyozták, hogy mindenki jöjjön időben. Legalább megpróbálták, ki tudja mikor indulunk el, ha nem mondogatják, hogy: "sharp 2 o'clock".
Összesen öten voltunk fehérek, rajtunk kívül még Viktorék is jöttek Bombayból és az éppen egy hetes viziten lévő kolléga otthonról. Érdekes élmény volt közel hatvan indiaival egy buszon utazni, mondhatni egy kicsit kisebbségben éreztük magunkat. Az biztos, hogy idegenek társaságában nem szívesen vállaltunk volna be egy ilyen kiruccanást.
Egyszer már megfogadtam, hogy többet nem ülök buszra Indiában, de úgy tűnik elég hamar sikerült feladni a fogadalmat. Az odafelé úttal nem volt gond, de visszafelé ismét megfogadtam, hogy: "többet nem ülök buszra Indiában!!!!"
Közel négy órás út után meg is érkeztünk, nagyon kellemes hely, körben ezer méter magas hegyek, minden hihetetlenül zöld így monszun után, a hotel mellett pedig egy csónakázó tó. Mindenki megkapta a szobáját, nekünk a főnök melletti lakosztály jutott, nem volt okunk panaszra, igazán kényelmes szállást kaptunk. Mindez nem is volt drága, két főre egy éjszaka 1700 rúpia a legdrágább szobában, ami kb. 6000 Ft.
Vacsora előtt még egy kis ismerkedési estet és játékot szerveztek, majd megleptek bennünket egy tánc csoporttal, akik igazán látványos produkcióval álltak elő.
Volt még egy kisebb vendéglátás a főnök szobájából nyíló erkélyen némi alkohol és chips formájában, majd lementünk vacsorázni.
Az szombati nap ezzel véget is ért, a vasárnapi eseményekről legközelebb...
