Északi bevásárlóparadicsom

Hétvégén ismét bevásárló körútra indultunk, ezúttal nem Bombaynak vettük az irányt és nem élelmiszert készültünk vásárolni.

Az úticélunk a Vapitól kicsit több mint 100 km-re északon fekvő Surat volt. Több okból is örültem az utazásnak, egyrészt két és fél órával kevesebbet kellett autókázással tölteni, másrészt pedig újabb bútorokat indultunk beszerezni.
Szombaton mentünk, ami itt munkanap, így a forgalom nem volt kicsi, de még mindig gyérebb volt, mint Bombay irányába. Az autópálya minősége is jobb volt, mint dél felé, úgy tűnik, sokat számít, hogy mekkora az átmenő teherautó forgalom. Surat előtt le kellett térnünk az autópályáról, ez az út kísértetiesen elkezdett hasonlítani a régi ötös útra, leginkább a mi sávunkban szembejövő kocsik emlékeztettek rá.
Az utazást a Peti által vásárolt navigációs rendszer segítségével bonyolítottuk le, igaz időnként le akart téríteni bennünket az útról, kedvesen mondta, hogy "take a legal U turn", de mi nem hagytuk magunkat, csak azért is arra mentünk, amerre Peti emlékei szerint célszerűbb.

A város kellemes meglepetés volt, mindig jó megérkezni egy olyan helyre, ami tisztább és tágasabb, mint amihez hozzászoktunk. Vapi egy ipari kisváros, mondhatni egy porfészek az autópálya mellett, Surat pedig a gyémánt csiszolás központja Indiában. Mondjuk, ha nem tudja az ember ezt a háttér információt, akkor nem jutna ilyesmi eszébe, de ennek köszönhetően elég gyorsan fejlődik és jó benyomást kelt a hely. Több nagyobb szabású építkezést láttunk, az utak szélesek, jó állapotúak és még egy méretesebb bevásárlóközpont is található itt.

Elsőként egy elektronikai üzletet látogattunk meg, ahhoz képest, hogy nem terveztünk venni semmi különöset, elég sok pénzt sikerült ott hagyni. Utána következett egy nagyobb bútorüzlet, ugyanaz a lánc, ahonnan Bombayban megrendeltük az ülőgarnitúrát és a szekrényt. Most is kiválasztottunk néhány elemet, utolsó darabok voltak, így gyorsan lecsaptunk rájuk, közben az is kiderült, hogy pont aznap indították Vapiba innen a korábbi megrendelésünket. Ha egy kicsit hamarabb megyünk, talán az aznapit is hozzá tudták volna csapni. Sebaj, a lényeg, hogy sikerült találnunk szép bútorokat, amit remélhetőleg hamarosan használatba is vehetünk.
Az áruház másik szintjén is körbenéztünk, konyhai kellékek, lámpák, dísztárgyak, textiláruk közül válogattunk és találtunk is néhányat, amire szükségünk volt.

Egy gyors ebéd után a Pizza Hutban, elindultunk a korábban említett bevásárló központba. Nagyon tetszett a környezet, végre tisztaság vett körül, minden csillogott-villogott, az üzletek pedig hívogatóan tárultak elénk. Jó lett volna többet nézelődni, de mi célirányosan a legfelső emeleten levő bútoráruházba mentünk, ahol most nem találtunk semmi említésre méltót. Konkrétan kinyitható vendégágyat kerestünk, de itt inkább a franciaágy dívik. Megnéztünk még egy bútorboltot, majd a legalsó szinten vettünk nekem egy napszemüveget, végül pedig még egy kávét is elfogyasztottunk visszaút előtt, ami sikeresen elnyerte az év legrosszabb kávéja címet.

A hazaút fél órával hosszabbra sikerült, kifogtuk a délutáni csúcsot, ránk is esteledett, így nem volt egyszerű a kátyúk kerülgetése. A lényeg, hogy épségben hazaértünk, kicsit elfáradtunk, de eredményesen telt el a nap. Megbeszéltük, hogy máskor is megyünk Suratba, ha még húst is lehetne kapni, akkor ezentúl csak oda járnánk vásárolni.